Szüleim emlékére

A munkára nevelt az édesapám,
szeretetre nevelt az édesanyám.
És amíg éltek, ők vigyáztak rám,
sajnos, nincs, aki vigyázzon már.

Az áldásuk rám többé nem száll,
senki se vigasztal, ha valami fáj.
Ha hazamegyek, már senki se vár,
ölelés, a csók többé már nem jár.

Ó, bárcsak őket még csókolhatnám,
szerettem őket, én megmondanám.
Most már a két angyal vigyáz reám,
a két angyal a mennyországban vár.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.