„Meseország” kapujában

Gábor Edit

Mifelénk is lehullott a nagy hó:
meseország kapuján belépni volna jó,
de nem kell ilyen messzire menni,
csak a havas táj díszeit észrevenni!

Csodaszép a kilátás, ha kinézek,
havas tájat körbe-körbe szemlélek,
de nincs időm sokáig nézelődni,
dolgoznom kell, gyorsan menni.

Munkahelyen is szép táj fogad,
csak hótorlasztól nyisd ki a kapudat,
nosza, nyomom, nyomom,
nagy nehezen résnyire nyitom!

Jól van, most már bent vagyok,
hosszú úton, hóban bukdácsolok,
hamar, hol a hólapát, seprű,
ennyi havat elhányni már nem egyszerű.

Kellett nekem régmúlt telét megidézni,
most lehet egész nap lapátolni,
munkaidő végére valahogy elvégezzük,
magunkat már alig érezzük.

Hazamenni is már alig bírok,
mindenem fáj, ágyba roskadok,
a sok szép táj már nem is érdekel,
alszom, mert holnap ismét menni kell!

Másnap aztán újra ez a játék,
még jó, hogy a szolgálat itt véget ér,
stafétalapátot át lehet adni,
nem akarok „meseországban” ragadni!