ELROMLOTT ATTITŰD

Öröm s fájdalom ellen
– régóta tudhatom –,
lecsupaszított s védtelen vagyok!
Borsón térdeltettek gyermekként
a tanítók, mikor Mórickás vicceket
fütyültek füleimbe a többiek.

Ókori metszésű mandulaszem,
hamvas Kleopátra-egzotikum
lengte körbe a Kedvest,
mikor először beleszerettem
s aztán újabb s újabb Jin és Jang,
Alfa és Omega Angyalok,
bűnös szentek jöttek elém
s oly jó lett volna a lecsupaszított
ösztönszintű vágyakozás helyébe
a dobbanó szívek titkát
felkutatni s megismerni!

Ordas idők törtek galád, könyörtelen
pálcát fejem felett, s míg odakint
a groteszk-abszurd világban
egymás után jelentek meg újabb
s újabb hírnévre szomjas,
percemberek
– addig a némán maradt hírmondók,
tanúskodni vágyó próféták
gondolata érvényét vesztette.

Mint élesre köszörült szike-penge
a kövön ötperces, olcsó embereket
is naponta volt alkalmam dicstelen
elbukni eget rengető finálék szenny-oltárain.
Elheverőben, s pusztulófélben
már a performansz,
a megújulni készülő kultúra is!

Csenevész próbálkozásokkal altatják
a művészeket el, míg másoknak
kuporgatott alamizsnákkal szúrják ki a szemét.
Hová tűntek mind az olyan
újító szellemű szabadgondolkodók
kik az egyetemes empátia
s tolerancia nevében még magukhoz
tudhatták édesgetni
a polihisztor értelmiséget,
magányos farkas költő-óriásokat?!

Szemtől szembe micsoda kicsinyes,
alantos alvilági játszmák folytatnak
egy-egy elkötelezett hírnevet
szerzett irodalmár között,
míg a valódi Hamlet, Harlequin-szereplőket
könnyelműen elfelejtik,
szőnyeg alá söprik, hogy aztán
ötszáz vagy épp ezer év múltán újra felfedezzék.

Kik meghaladták saját koruk
ilyen-olyan szintjét tán megfontolásuk
tárgyává tehetnék
a honvágy-ihlette elvándorlást
a lehetőségek irányába!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.