Istennek angyala
Krivák-Móricz Ilona
Istennek angyala, ülj mellém ide. Ide, erre a pamlagra. Egyedül vagyok… mint mindig. Maradj ma itt velem. S üljünk csendesen, hisz szavak nélkül is értjük mi egymást.
A csend sokszor többet mond minden szónál.
Lehunyom a szemeimet, s látlak, látlak, ahogy a fehér ruhád mellettem elterül. Nézel rám, s mosolyogni készülsz. Mosolyogni, hogy erőt adj, hogy fogd a kezemet, s félelmemet eltaszítsd. Bölcs szemeid megnyugtatóak. Sugaruk gyógyító. Lelkem simogatják. Erőt próbálnak adni, hogy képes legyek megint felállni.
Felállni onnan, ahová megint letaszítottak.
Felállni a földről, hinni megint.
Karod felém nyúl, emel fel, fel, hisz önmagamtól már ez nem megy. Akarok én hinni! De erőm már fogy, s hitem sem mindig elég ahhoz a lélekben megélt feladathoz, mit megint meg kellett, hogy éljek, s ki is kellett, hogy bírjak.
Hallgatom a neszeket. Az emberek ma mulatni akarnak. Szilveszter napja vagyon. Azt hisszük, az örömé, a mulatozásé, a felejtésé, és a hité, hogy jobb lesz. Jobb és szebb év vár ránk. Reménykedünk, s talán én is, hogy imánkat meghallgatja a Teremtő. Mi kevesek, mi az őrzők. A remény őrei.
Istennek angyala! Mutasd az utat, s nem csak nekem, minden embernek a világon, hogy megtaláljuk a helyes utat. Azt az utat, melyen mi, emberek megtaláljuk a békét, a biztonságot, a szeretetet önmagunkhoz, egymáshoz, s a NAGY ALKOTÓHOZ!
A csend sokszor többet mond minden szónál.
Lehunyom a szemeimet, s látlak, látlak, ahogy a fehér ruhád mellettem elterül. Nézel rám, s mosolyogni készülsz. Mosolyogni, hogy erőt adj, hogy fogd a kezemet, s félelmemet eltaszítsd. Bölcs szemeid megnyugtatóak. Sugaruk gyógyító. Lelkem simogatják. Erőt próbálnak adni, hogy képes legyek megint felállni.
Felállni onnan, ahová megint letaszítottak.
Felállni a földről, hinni megint.
Karod felém nyúl, emel fel, fel, hisz önmagamtól már ez nem megy. Akarok én hinni! De erőm már fogy, s hitem sem mindig elég ahhoz a lélekben megélt feladathoz, mit megint meg kellett, hogy éljek, s ki is kellett, hogy bírjak.
Hallgatom a neszeket. Az emberek ma mulatni akarnak. Szilveszter napja vagyon. Azt hisszük, az örömé, a mulatozásé, a felejtésé, és a hité, hogy jobb lesz. Jobb és szebb év vár ránk. Reménykedünk, s talán én is, hogy imánkat meghallgatja a Teremtő. Mi kevesek, mi az őrzők. A remény őrei.
Istennek angyala! Mutasd az utat, s nem csak nekem, minden embernek a világon, hogy megtaláljuk a helyes utat. Azt az utat, melyen mi, emberek megtaláljuk a békét, a biztonságot, a szeretetet önmagunkhoz, egymáshoz, s a NAGY ALKOTÓHOZ!
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!