Rongyrázás

Krivák-Móricz Ilona

Hamis illúzió

Krivák-Móricz Ilona: Rongyrázás című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Hamis illúzió
csillogás és villogás
magamutogatás…
Ez vagyok én!

Lakás mint ékszerdoboz.
Ruhák szezonokra,
utazás a világ négy
égtája felé…
szó szerint…

Szórakozás,
haverok, buli…
én vagyok a Jani…

PÉNZ
szórás…
mintha a világ összes vagyona
a tied lenne,
s soha nem lenne vége,

magamutogatás…

Aki nálad gazdagabb, azt irigyled.
Aki szegényebb, azt lenézed…
Kiváltságosnak ítéled
meg magadat…
HAMIS ILLÚZIÓ.

A kegyetlen idő meg halad…

Nem tanultál fegyelmet.
Nem tanultál szerénységet.
Nem tanultál megbecsülést.
Értékteremtést…

Itt az eredmény…

Hiába csillog a lakás,
ha nincs anyagi támasz.
Gonoszul vigyorog az üres pénztárca.
A bankban sincs számla…

Hónapról hónapra élsz.
Idősen dolgozni mész.
Kenyérre kell a pénz.
A gyereked is a nyakadon…
El kell azt is tartanod…
Most, idős fejjel.

Ez már nem hamis illúzió.

Ez már a VÉRES VALÓSÁG…
Mi lesz veled???
Féltelek…
Valamikor barátok voltunk,
már csak a múlt vagy…

Vége a rongyrázásnak,
ez már csak a hamis illúzió.
Fájdalmasan szomorú…

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!