A Dunánál
Krivák-Móricz Ilona
1972-tőt írtak. Kiléptek a folyók a medrükből, szinte mindegyik.
Katonák, polgári emberek és tinédzserek mentek a gátakra dolgozni.
Segíteni, menteni, amit csak lehetséges: embert, állatot, ingatlant.
Ili épp F.-ben nyaralt akkor. Barátnőivel megbeszélték, hogy kimennek körbenézni.
Biciklire pattantak, és kitekertek a partra.
Nagy lendülettel felmentek a töltés legtetejére.
A víz már olyan magasan volt, hogy a mérőrúd ki sem látszott a vízből, s közel volt
a töltés legmagasabb pontjához, úgy kb. húsz centire.
Félelmetes volt a látvány. A töltésen rabok dolgoztak. Csupán egy katona vigyázott rájuk,
az is a puskát félvállról engedte le a föld felé laza mozdulattal.
A rabok Vácról jöttek a fegyházból. Jutalom volt ez a munka. A jó magaviselet miatt
jöhettek gátat erősíteni és más munkákra.
Öten voltak.
A lányok nagyon jól érezték magukat, nevetgéltek, és az egyiknél volt egy piros labda is.
Nagy örömmel labdáztak. Egy rossz mozdulat, és a labda a Dunában landolt.
Na, most mi lesz? Megijedtek: hogy vegyék ki a labdát? – töprengtek.
Az őr szólalt meg először.
– Lányok! A labdát azt hagyjátok!
Odafordult az egyik rabhoz, és utasította:
– Vegye ki a labdát a vízből!
A rab szó nélkül indult a víz irányába. Megpróbált leguggolni és elérni
a piros kis szökevény lasztit. Nem érte el a kezével. Négykézláb ereszkedett,
és nagyon előre hajolva halászta ki a labdát,
felállt, és a vászonkabátja elejébe törölte szárazra.
Majd lehajtott fejjel Ili felé nyújtotta a labdát.
Ili megilletődve vette el. Szégyellte magát a történtek miatt.
Odafordult a fegyveres katonához, és kérdezte: hogyan köszönhetnék meg
a rabnak, amit értük tett?
– Na, kislány!
Ott, ha megfordul, van egy fa bodega. Ott tud venni cigarettát, vehet öt darabot!
Szapora léptekkel indult a bodega irányába, a cigaretták mellé vett még egy doboz
gyufát is.
Szégyellős mosollyal nyújtotta a rab felé a cigarettákat.
A rab először a fegyőrre nézett, az bólintott.
Elvette a cigarettát és megköszönte. Szétosztotta társai között.
A fegyőr cigarettaszünetet adott.
A rabok elégedetten gyújtottak rá.
A lányok már nem akartak tovább játszani, és jobbnak látták, ha hazamennek.
Biciklire pattantak, és sebesen hazakarikáztak.
Otthon egyik sem merte elmesélni, mi is történt velük. Féltek – és joggal –, hogy most meg
majd a szülőktől jön a letolás.
Katonák, polgári emberek és tinédzserek mentek a gátakra dolgozni.
Segíteni, menteni, amit csak lehetséges: embert, állatot, ingatlant.
Ili épp F.-ben nyaralt akkor. Barátnőivel megbeszélték, hogy kimennek körbenézni.
Biciklire pattantak, és kitekertek a partra.
Nagy lendülettel felmentek a töltés legtetejére.
A víz már olyan magasan volt, hogy a mérőrúd ki sem látszott a vízből, s közel volt
a töltés legmagasabb pontjához, úgy kb. húsz centire.
Félelmetes volt a látvány. A töltésen rabok dolgoztak. Csupán egy katona vigyázott rájuk,
az is a puskát félvállról engedte le a föld felé laza mozdulattal.
A rabok Vácról jöttek a fegyházból. Jutalom volt ez a munka. A jó magaviselet miatt
jöhettek gátat erősíteni és más munkákra.
Öten voltak.
A lányok nagyon jól érezték magukat, nevetgéltek, és az egyiknél volt egy piros labda is.
Nagy örömmel labdáztak. Egy rossz mozdulat, és a labda a Dunában landolt.
Na, most mi lesz? Megijedtek: hogy vegyék ki a labdát? – töprengtek.
Az őr szólalt meg először.
– Lányok! A labdát azt hagyjátok!
Odafordult az egyik rabhoz, és utasította:
– Vegye ki a labdát a vízből!
A rab szó nélkül indult a víz irányába. Megpróbált leguggolni és elérni
a piros kis szökevény lasztit. Nem érte el a kezével. Négykézláb ereszkedett,
és nagyon előre hajolva halászta ki a labdát,
felállt, és a vászonkabátja elejébe törölte szárazra.
Majd lehajtott fejjel Ili felé nyújtotta a labdát.
Ili megilletődve vette el. Szégyellte magát a történtek miatt.
Odafordult a fegyveres katonához, és kérdezte: hogyan köszönhetnék meg
a rabnak, amit értük tett?
– Na, kislány!
Ott, ha megfordul, van egy fa bodega. Ott tud venni cigarettát, vehet öt darabot!
Szapora léptekkel indult a bodega irányába, a cigaretták mellé vett még egy doboz
gyufát is.
Szégyellős mosollyal nyújtotta a rab felé a cigarettákat.
A rab először a fegyőrre nézett, az bólintott.
Elvette a cigarettát és megköszönte. Szétosztotta társai között.
A fegyőr cigarettaszünetet adott.
A rabok elégedetten gyújtottak rá.
A lányok már nem akartak tovább játszani, és jobbnak látták, ha hazamennek.
Biciklire pattantak, és sebesen hazakarikáztak.
Otthon egyik sem merte elmesélni, mi is történt velük. Féltek – és joggal –, hogy most meg
majd a szülőktől jön a letolás.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!