Anyaság

Mikor egy anyát elveszítel, annak fájnia kell, ugye?
-kérdeztem meg magamtól, mikor épp megkérdezték, hogy érzem magam , a kórházban mikor behívtak és közölték velem a rossz hírt . Tudatosult bennem, hogy én nem érzek semmit. Persze nagyon sajnálom, ember társam volt mint a legtöbb. Ráadásul elég korán ment el, 48 évesen. Mégsem érzem magam oly csalódottnak. Én ez évben töltöm a harmincat. Ebből már lehet tudni, hogy bizony hamar kerültem erre a világra. A világra amit nem akartam, egy nőhöz, családhoz, akik nem akartak. Megszületésem után elhagyott, otthagyott egy családnál. Sajnos nem egy rendes családhoz. De felnőttem, egy nevelő apával aki nem kedvelt, és egy nagyival. Aki szinte minden áldott nap elmondta, mennyire megbánta, hogy a nyakába vett engem, a nagy koloncot. Persze a családi pótlék jól jött mindkettőnek.
Felnőttem hamar, végül le is diplomáztam, mégis éreztem egy ürességet belül.
Már javában dolgoztam egy cégnél, mikor az egyik közösségi médián üzenetet kaptam.

„Szia, remélem jól vagy. Én vagyok az, Anna, az anyukád. Kérlek ha megkaptad az üzenetet, lépj velem kapcsolatba, írj vissza. „

Ez állt benne.... Először meglepődtem, aztán dühös lettem. Mi a fenét akar? Mit? Tőlem? 29 éves vagyok, hagyjon békén.
Tiltani akartam, de valami nem engedte. Teltek a napok. Végül lassan rájöttem miért nem tudom olyan könnyen tiltani. Tudni akarom, tudni akarom mit akar..... Miért keresett fel és miért hagyott el....
Végül írtam neki, egy hét elteltével. Rögtön jött is a válasz;

„Annyira sajnálom, hogy elhagytalak, de nem tudtam mi tévő legyek veled. Gyerek voltam még. És ők befogadtak téged.... ne haragudj rám. Súlyos beteg vagyok. Kérlek gyere be hozzám a kórházba, hogy még utoljára lássalak. „

Ez a mondat megütötte a szemem, újra? Mikor láthatott volna vajon?

Végül a kíváncsiság győzött, elmentem.
Jól gondoltam, nem láttam őt soha. De a DNS vizsgálat kimutatta, tényleg ő a biológia anyám.
Nem volt már mit tenni. Fél év után elment.
Mikor hívott az orvos, rohantam be a kórházba, de már nem élt.

Sok kérdésem lett volna még, de már nem tehetem fel őket.
Talán majd ha én is távozom ebből az életből, választ kaphatok....