Ketten

Szilveszter este lassan lélegzik,
a fény megpihen az arcunkon.
Nem sietünk, az idő sem bánt,
csak itt van velünk.

Két kéz közt meleg csend,
szavak nélkül is értjük.
A múlt elsimul, mint ahogy a hó terül el,
S nem fáj már visszanézni.

Az óra üt, finoman,
mintha kérne, nem parancsol.
Mosolyod a válasz rá,
és az enyém követi.

A zaj elcsendesül bennünk,
helyet hagyva valami jónak.
Nem ígérünk nagy dolgokat,
csak ketten maradunk.

Éjfél után picit hangosabb a világ,
S mi csak egymással vagyunk elfoglalva.
Két ember, egy pillanat,
és ez bőven elég.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.