Írta:
Balogh Erika
💠
📅 2025. 12. 31. 14:29
Dráma
❤️ 1
👁️ 23
A kert felől hűvös, nedves levegő szivárgott be a dolgozószobába. A nyirkos hideg megült a szobán, nemcsak a tárgyakon - a könyvespolc szélén, a gyűrött ágytakarón, a lámpa fénygömbjén – hanem egy láthatatlan rétegen, ami elválasztja a gondolatot a kimondott szavaktól. Virginián már rajta volt a kabát, a mozdulat ahogyan a gombokhoz ért, túl lassú és óvatos volt, mintha minden minden érintéssel búcsút venne valamitől. Az idő megállt egy pillanatra, ezekre a képkockákra Leonard később így emlékezett. Talán volt ami kiesett az emlékezés szitáján, de a lényege megmaradt.
Leonard aggódva: – Fázol. Várj, hozok még egy sálat.
Virginia különös, alig észrevehető mosollyal nézett rá, mintha valami távoli gondolat érintette volna meg. A férfi szavai még mindig próbálták visszatartani. Igen, ez…
Tovább olvasom…
Írta:
Garami Nelli
📅 2026. 01. 01. 19:53
Élet
❤️ 0
👁️ 2
A nyolcvanegy éves néni már két éve demenciában szenvedett. Teri anyó - mert így hívta mindenki- régebben kijárt a piacra, ahol a saját maga által termelt gyümölcsöt, zöldséget árulta. Ezzel egészítette ki kicsike nyugdíját. Szombatonként hajnalban kelt, kis kordéján kitolta az árut a piacra. Általában üres kocsival tért haza, mindent eladott. Aztán egyre gyakrabban fordult elő, hogy nem talált haza. Vagy ha haza is talált, nem találta a kulcsait. Ha meg megvoltak a kulcsok, nem tudott bejutni a házba, mert nem tudta kizárni a kiskaput. Később egyéb tünetek is jelentkeztek Teri anyónál: nem engedte be a postást, mert azt hitte, ki akarja őt rabolni. Gyakran eldugta a pénzét, de nem emlékezett rá, hogy hova. A lányának, aki a szomszédos városban lakott, egyre gyakrabban kellett…
Tovább olvasom…
Írta:
Aurora Amelia Joplin
📅 2026. 01. 01. 21:32
Misztikus
❤️ 0
👁️ 2
Rejnád Mester még egy kis ideig a rózsáit gondozta, míg Jason hazafelé sétált, teljesen önmagába merülve. A Mester figyelte, ahogy Jason elhagyta az otthonát, és érezte, hogy a sok fájdalom felszínre tör benne. Mielőtt ezek az érzések eltűnnének és elengedésre kerülnének, meg kellett jelenniük, ami bizony nem kellemes. Így működik a tisztulás; hogy meddig tart, az mindenkinél változó. Ha valaki nagyon ragaszkodik a fájdalmához, és nem akarja elengedni, akkor hosszabb ideig tart. Jason is most ezeken ment keresztül. Megfogadta a Mester tanácsát, nagyokat lélegzett, és hagyta, hogy az érzések jöjjenek, majd távozzanak.
Az elkövetkező hetekben Jason állapota fokozatosan rosszabbra fordult. Magas láza volt, gyakran hányt, és minden mozdulat kimerítő volt számára. Napokig feküdt az ágyban…
Tovább olvasom…
Írta:
Aurora Amelia Joplin
📅 2026. 01. 01. 21:36
Misztikus
❤️ 0
👁️ 2
Jason odaköltözött a Mesterhez, és figyelt a szavaira. Megértette, hogy a pénzhez való viszonya szoros kapcsolatban áll a belső érzéseivel. Látta, hogy a múltja és a benne lévő hitrendszerek formálják a jelenét.
– Tehát, Mester, ha a tudatosságom változik, akkor a helyzetem is változni fog? – kérdezte izgatottan.
– Pontosan – válaszolta Rejnád Mester. – Ahogy egyre tudatosabbá válsz, az életed körülményei is átalakulnak. Az energia, ami körülvesz minket, egy tükör: tükrözi a belső világodat. Ha tudod, hogy minden energia és fény, akkor a külső világod is ehhez igazodik.
Jason szívében új megértés született. Ahogy hallgatta a Mester tanításait, érezte, hogy nemcsak a szavak, hanem a mögöttes igazságok is mélyen rezonálnak benne. Az elmúlt évek küzdelmei, fájdalmai és veszteségei…
Tovább olvasom…
Írta:
Balogh Erika
💠
📅 2026. 01. 01. 21:59
Igaz történet
❤️ 1
👁️ 21
Még itthon élek. És olykor elmerengek azon, mit jelent másoknak az „itthon”, vagy éppen az „otthon”. Mert nem mindig ugyanaz. A szavak egyszerűek, de súlyuk van – mint egy kavics, ami a zsebünkben van. Nem látjuk, de érezzük a súlyát. Vitatkozni csak akkor lehet, ha ugyanarról a térfélről beszélünk. Ha a gyökerek ugyanabba a földbe kapaszkodnak.
Idős férfi, a nevét nem írhatom le, de a története valódi. Mindazoké, akik egykor az életüket féltve országot és földrészt váltottak.
– A klisé nálunk is az volt, mint azoknál, akik 56-ban elmentek. Talán elcsépelt nektek, akik utána születtetek, és csak történelemórán hallottatok róla. De mi az életünket féltve váltottunk hazát – nem szívből, hanem kényszerből. Nem beszélek a kezdeti nehézségekről. Az mindig más, attól függ, hová sodorja az…
Tovább olvasom…
Írta:
Garami Nelli
📅 2026. 01. 02. 12:26
Élet
❤️ 2
👁️ 7
Az asszony a tükör előtt állt. Szeméből peregtek a könnyek, a látvány – mint mindig – elrettentette. Undor fogta el, amikor megpillantotta a tükörképét. Nem hiszem el, hogy ez lett belőlem, ismételgette, valahányszor a tükörbe nézett. Hová lett az egykori karcsú derekam, feszes mellem...? Löttyedt hasát és lógó melleit bámulta... Pedig valaha nagyon csinos nő volt. A kisvárosban, ahol akkoriban élt, minden férfi megfordult utána. Udvarlókból sosem volt hiánya... Később férjhez ment, szült két gyereket. A két szülés után is megtartotta fiatalos, karcsú alakját. Néhány évvel ezelőtt a férje elhagyta. Elváltak. Mivel a gyerekei már felnőttek, (lánya külföldön találta meg a boldogságát, fia pedig a messzi fővárosban él kis családjával) egyedül maradt. Magányos volt. Elkezdett enni. Az evés…
Tovább olvasom…
Írta:
Ynela Zíléna
📅 2026. 01. 02. 15:26
Élet
❤️ 2
👁️ 5
A táblát jól ismerte. Nem kezdő játékos volt.
Sok variáció futott át rajta, mielőtt a keze megmozdult volna. Tudta, melyik lépéssel van esélye nyerni. Tudta, mit diktál a logika.
Az ujja megállt a sakkbábu felett.
Egy másik lépés képe villant fel benne – rosszabb, kockázatosabb, az a fajta, amire az emberek a fejükhöz csapnak. Olyan, amit sosem tanítanak.
Ha ezt lépi, veszíthet.
Ha nem, önmagát veszti el.
A terem csendje mélyebb lett.
A bábu megindult.
Ezt a játszmát ugyan elvesztette – szinte sose győzött.
De tudta, úgy emlékeznek egyszer majd rá, aki szívvel irányította a bábukat.
Aki végül az életet nyerte meg.
Tovább olvasom…
Írta:
Végh Éva Ive
📅 2026. 01. 02. 20:05
Teremtéstörténet
❤️ 1
👁️ 2
Egyszer, még az idő előtt, volt egy tér, amely nem volt sem kint, sem bent. Nem volt neve, csak ritmusa. Nem volt fala, csak rezgése. Ott született minden, ami valaha kérdezni mert. A tér nem beszélt, csak emlékeztetett. A fény nem világított, csak jelen volt. És az ember, még test nélkül, csak hangolódott. Ebben a térben, az Éden-méhben, megfogant egy lány. Nem született, hanem visszhangként jelent meg.
A neve: Éden. Nem azért jött, hogy éljen, hanem hogy emlékezzen.
Egy napon, egy rezgő mezőn, ahol a fű nem nőtt, csak figyelt, ahol a nap nem sütött, csak világított, ott ült valaki. A Tiszta Szívű – Jézus.
Aki nem jött, csak jelen volt.
Aki nem tanított, csak emlékeztetett.
Éden:
Miért érzem úgy, hogy nem vagyok ott, ahol lennem kellene?
Jézus:
Mert nem máshol kell lenned…
Tovább olvasom…