A TÜKÖR ELŐTT (Egyperces novella)

Az asszony a tükör előtt állt. Szeméből peregtek a könnyek, a látvány – mint mindig – elrettentette. Undor fogta el, amikor megpillantotta a tükörképét. Nem hiszem el, hogy ez lett belőlem, ismételgette, valahányszor a tükörbe nézett. Hová lett az egykori karcsú derekam, feszes mellem...? Löttyedt hasát és lógó melleit bámulta... Pedig valaha nagyon csinos nő volt. A kisvárosban, ahol akkoriban élt, minden férfi megfordult utána. Udvarlókból sosem volt hiánya... Később férjhez ment, szült két gyereket. A két szülés után is megtartotta fiatalos, karcsú alakját. Néhány évvel ezelőtt a férje elhagyta. Elváltak. Mivel a gyerekei már felnőttek, (lánya külföldön találta meg a boldogságát, fia pedig a messzi fővárosban él kis családjával) egyedül maradt. Magányos volt. Elkezdett enni. Az evés hozta meg számára a „boldogságot”. Habzsolt, falt, nem tudott leállni... Most meg itt állt a tükör előtt. Nem akarta elhinni, hogy az évek során nemcsak ő, hanem a teste is megváltozott. Legszívesebben megállította volna az időt, de tudta, hogy ez lehetetlen... Ezen már a magasságos ég sem segít, mondta, majd hirtelen mozdulattal feltépte az asztalon heverő csokoládé csomagolását...