Színház a világ

Az élet színpadán mi csak játszunk,
mint színészek arcainkat váltjuk.

Maszkok mögé bújva száz alakban,
átélt sorsok drámai szavakban.

Isten az ki ránk adta szerepünk,
szólt a csengő, színpadra léphettünk.

Színház a világ, révülj el velem,
játsszuk azt milyen a hű szerelem!

Ha majd rivaldafényre kiállunk,
mennyei tapsvihar lesz világunk.

Színészkedjük az egész életet,
végül függöny hull, bevégeztetett.

De míg játszunk álomvilágokat,
hagyd éljek boldog istenálmokat.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.