Az ismeretlen úton
Hoffmann Ottóné Gizella
Bátran lépek, szívem tiszta,
remény fénye tükröződik vissza.
Hittel várok új csodákra,
béke kísér minden tájra.
A világ ölel, titkot rejtenek,
csillagok közt álmok kelnek.
A szél dalolja: menj tovább,
hisz újabb csodák várnak rád.
Álmok szárnyán szállok messze,
sorsom ívét festem szebbre.
Tenger moraja, hegyek hívása, víz áramlása,
utam része minden árnyalata.
Bár az ösvény néha kanyargós,
szívem tudja: az utam jó.
Szabadságom szárnyat ad nekem,
remény, hit, béke él bennem.
Hozzászólások (6 darab)
Hoffmann Ottóné Gizella (2025.11.23. 05:49)
Hoffmann Ottóné Gizella (2025.11.22. 13:16)
Czirják Tiborné Móra Gyöngyi (2025.11.22. 09:43)
Vasasné Koszla Beáta (2025.11.22. 09:12)
Aurora Amelia Joplin ◆ (2025.11.21. 19:09)
Garami Nelli ◆ (2025.11.21. 15:07)
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!