Hajnal Fénye
Hoffmann Ottóné Gizella
Vers és próza
Az ablakon át lopakodik a fény,
Mint titkos üzenet, halk tiszta remény.
Aranyszálakkal szővi be a teret,
S minden árnyékban új élet éled.
A csendben születik a nap mosolya,
A szívekben éled a holnap szava.
A hajnal ígérete bennem ragyog,
Hogy minden kezdet újabb esélyt hozhat.
Az ablakon túl a világ ébred velem,
S a fényben mindig otthonra lelek.
Mindennap új kezdet, a hajnal fénye
Bennem új világot teremt.
A hajnal, nem csupán a világot ébreszti, hanem bennünk új utakat nyit.
Minden reggel emlékeztet arra, hogy a fény sosem hagyja el azokat, akik képesek meglátni a szépséget.
Mint titkos üzenet, halk tiszta remény.
Aranyszálakkal szővi be a teret,
S minden árnyékban új élet éled.
A csendben születik a nap mosolya,
A szívekben éled a holnap szava.
A hajnal ígérete bennem ragyog,
Hogy minden kezdet újabb esélyt hozhat.
Az ablakon túl a világ ébred velem,
S a fényben mindig otthonra lelek.
Mindennap új kezdet, a hajnal fénye
Bennem új világot teremt.
A hajnal, nem csupán a világot ébreszti, hanem bennünk új utakat nyit.
Minden reggel emlékeztet arra, hogy a fény sosem hagyja el azokat, akik képesek meglátni a szépséget.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!