Kezdetek…

Forrás: Mesterséges intelligencia által generált kép

Elmélkedek az első évünk tavaszán mikor,
kagylót ettünk a tengerparti házad teraszán.
Oly szépeket mondtál nekem,
akkor már tudtam, ez igaz szerelem.
Hívtál, húztál s fogtad a kezem,
a tengerbe rohantál velem szerelmesen.
S mikor a víz messzire vitte a papucsom,
csak azt mondtad: ne aggódj, majd pótolom!
Mily szép volt ahogy a naplemente csodás hidat vont a tájra,
s mi elvesztünk egymás ölelő karjába.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.