Életem elmúló napjai...

Brettnerné Ónadi Krisztina

Lemeszelték az eget,
A ködben a távol elveszett.

A közel is csak igyekszik látszani,
Mintha itt lenne, próbálja játszani.

Életem elmúló napjai...
Mint kiolvasott, becsukott könyv lapjai...

A ködben minden elveszett,
Elnyelték a fellegek...

Mit tettem - jót is, rosszat is - a múltban lassan elveszik,
A múló idő és a feledés elnyelik..

Csak emlék már...
De az is meddig... ?
...
Egyszer én is elmegyek...
Egy darabig talán emlék leszek,
Aztán a feledés homályában én is örökre elveszek.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!