Életem elmúló napjai...
Brettnerné Ónadi Krisztina
Lemeszelték az eget,
A ködben a távol elveszett.
A közel is csak igyekszik látszani,
Mintha itt lenne, próbálja játszani.
Életem elmúló napjai...
Mint kiolvasott, becsukott könyv lapjai...
A ködben minden elveszett,
Elnyelték a fellegek...
Mit tettem - jót is, rosszat is - a múltban lassan elveszik,
A múló idő és a feledés elnyelik..
Csak emlék már...
De az is meddig... ?
...
Egyszer én is elmegyek...
Egy darabig talán emlék leszek,
Aztán a feledés homályában én is örökre elveszek.
A ködben a távol elveszett.
A közel is csak igyekszik látszani,
Mintha itt lenne, próbálja játszani.
Életem elmúló napjai...
Mint kiolvasott, becsukott könyv lapjai...
A ködben minden elveszett,
Elnyelték a fellegek...
Mit tettem - jót is, rosszat is - a múltban lassan elveszik,
A múló idő és a feledés elnyelik..
Csak emlék már...
De az is meddig... ?
...
Egyszer én is elmegyek...
Egy darabig talán emlék leszek,
Aztán a feledés homályában én is örökre elveszek.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!