Mit kívánok a jövő esztendőre?

Vizkeleti Erzsébet

Vizkeleti Erzsébet: Mit kívánok a jövő esztendőre? című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Vizkeleti Erzsébet: Mit kívánok a jövő esztendőre? című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Mesterséges intelligencia készítette

Azt, hogy ne legyenek
külön szavaink a hiányra
és nélkülözésre,
s hogy ne fázzon a lélek!
Kerüljön kenyér minden asztalra,
és jusson mindenkinek
egy szelet reggelre.

Azt kívánom, hogy
a gazdagság ne felülről nézzen,
a szegénység ne szégyenkezzen,
és ne érezze senki
gyerekként túl korán,
hogy csendben kell maradni,
az éhséget eltitkolni némán!

Hogy kezek ne záródjanak ökölbe,
csak egymásba fonódjanak,
szilárdan, jó erősen!
És ne sebezzenek a szavak,
hanem hívjanak ölelésre,
mielőtt maguk után
kimondva rideg fájdalmat hagynak.

Azt kívánom, hogy a magány
ne lakjon tartósan senkinél,
csak vendég legyen,
akit el lehet küldeni
együtt érző öleléssel,
egy odatolt székkel.
Nem kell beszéd, a jelenlét elég!

Hogy a szeretet ne ünnep legyen,
hanem minden hétköznap,
ne legyen kivétel,
hanem szokás.
Hogy ne féljünk megosztani,
belőle mindenkinek adni,
mert van bőven, nem fogy el.

Hogy legyen időnk egymásra.
Ne sietve éljünk,
ne túléljünk,
hanem vegyük észre,
amikor a világ nem jól működik,
amikor a lélek szűkölködik,
s hibát meglátni törekedjünk!

Ennyit kívánok én csupán
a jövő esztendőre.
Azt mondod, sokat? Akkor kívánom
a legfontosabbat,
melyben minden benne van,
amit itt alaposan körülírtam.

Több figyelmet az emberségre!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!