Áldásokban gazdag év
Végh Éva Ive
Forrás: Mesterséges intelligencia által generált kép.
Áldásokban gazdag évet kívánok,
hitben rendíthetetlenséget.
Az Úr képmására teremtett lélek
csendüljön fel önmagadban.
A sors kapuja ki- és betárul:
ajtót nyitsz ott is, ahol más bezár.
Az élet maga csodálatos.
Nézd, ahogy körülölel:
hidat ad, választást kínál.
Szabad akaratból fakad egyetlen igazság:
a szeretet.
Olykor csalóka, mégis lépni kell,
meglépni és megtisztítani az érzéseket.
A bánat köntöse rád kerülhet sokszor,
de az éber értelem átsiklik az érzelmeken,
mint csendes óceánon a hajó.
Mit ér a bárkád kapitány nélkül,
árbocát felhúzva, cél nélkül?
Egy életed van – benne mindenki:
közeli, távoli, ismeretlen és a senki.
Egy út vezessen: a szeretet.
Elméd játékában is tűz visz el mindent,
ha hagyod akaratodat elnyomni,
vágyadat kibontakozatlanul maradni,
s nem élsz úgy, mint még soha:
békében a világgal,
s legfőképp önmagaddal.
Gyermek, felnőtt, idős korosztály –
az élet sakktábláján mind álmodja a reményt,
hogy a fehér galamb, olajággal a csőrében,
szilárd talajra ér,
s békét hoz az embernek,
nem háborút,
mint amit a lélektelen pusztítás szül.
Béke.
Itt legyen a földön.
Ezt kívánom, akarom és teszem.
Járj velem kézen fogva,
s akkor az utam nem magányos,
nem lehetetlen,
hanem egy út, melyet közösség tapos ki:
mindenkiért, egymásért, a közös jövőért.
Legyen meg az akaratom, s egyben a miénk:
békesség a földön az embernek, – nekünk!
hitben rendíthetetlenséget.
Az Úr képmására teremtett lélek
csendüljön fel önmagadban.
A sors kapuja ki- és betárul:
ajtót nyitsz ott is, ahol más bezár.
Az élet maga csodálatos.
Nézd, ahogy körülölel:
hidat ad, választást kínál.
Szabad akaratból fakad egyetlen igazság:
a szeretet.
Olykor csalóka, mégis lépni kell,
meglépni és megtisztítani az érzéseket.
A bánat köntöse rád kerülhet sokszor,
de az éber értelem átsiklik az érzelmeken,
mint csendes óceánon a hajó.
Mit ér a bárkád kapitány nélkül,
árbocát felhúzva, cél nélkül?
Egy életed van – benne mindenki:
közeli, távoli, ismeretlen és a senki.
Egy út vezessen: a szeretet.
Elméd játékában is tűz visz el mindent,
ha hagyod akaratodat elnyomni,
vágyadat kibontakozatlanul maradni,
s nem élsz úgy, mint még soha:
békében a világgal,
s legfőképp önmagaddal.
Gyermek, felnőtt, idős korosztály –
az élet sakktábláján mind álmodja a reményt,
hogy a fehér galamb, olajággal a csőrében,
szilárd talajra ér,
s békét hoz az embernek,
nem háborút,
mint amit a lélektelen pusztítás szül.
Béke.
Itt legyen a földön.
Ezt kívánom, akarom és teszem.
Járj velem kézen fogva,
s akkor az utam nem magányos,
nem lehetetlen,
hanem egy út, melyet közösség tapos ki:
mindenkiért, egymásért, a közös jövőért.
Legyen meg az akaratom, s egyben a miénk:
békesség a földön az embernek, – nekünk!
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!