Megpihenő szeretet
Végh Éva Ive
Forrás: Mesterséges intelligencia által generált kép.
Észrevetted már, hogy nyüzsög körülötted a táj?
Benne minden élet a maga útján jár.
Láttad a napsugár puha táncát,
s ahogy a szél gyengéden vitorláz?
Ahogy húznak délre a vadludak az égen,
ahogy egy lepke cikkcakkban a rét felett száll?
Hallottad már a madarak hangos kórusát,
és ahogy éjjel a tücsök ciripel, muzsikál?
Szívtad már az évszakok mámoros illatát,
és érezted valaha talpad alatt a fű harmatát?
Észrevetted benne önmagad?
Ha boldog vagy, az élet fénylik,
körülölel és betakar.
S azon túl, mikor
egyedül vagy magányodban,
ha nincs kéz, mi kezed fogja,
akkor is valami égi ölel
melegséggel –
belső hitben.
Ott születsz újra a reményben,
az örök üdvösség kezében.
Itt van a belső életed, –
mint valódi oltalmában megpihenő,
öröklétű szeretet.
Benne minden élet a maga útján jár.
Láttad a napsugár puha táncát,
s ahogy a szél gyengéden vitorláz?
Ahogy húznak délre a vadludak az égen,
ahogy egy lepke cikkcakkban a rét felett száll?
Hallottad már a madarak hangos kórusát,
és ahogy éjjel a tücsök ciripel, muzsikál?
Szívtad már az évszakok mámoros illatát,
és érezted valaha talpad alatt a fű harmatát?
Észrevetted benne önmagad?
Ha boldog vagy, az élet fénylik,
körülölel és betakar.
S azon túl, mikor
egyedül vagy magányodban,
ha nincs kéz, mi kezed fogja,
akkor is valami égi ölel
melegséggel –
belső hitben.
Ott születsz újra a reményben,
az örök üdvösség kezében.
Itt van a belső életed, –
mint valódi oltalmában megpihenő,
öröklétű szeretet.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!