Őszi áldás
Végh Éva Ive
Forrás: Mesterséges intelligencia által generált kép.
Aranysárga csillogás a léptek alatt,
Vetkőznek a nyári fák.
Falevelek hullása díszíti a tájat,
S az elsuhanó fecskék szárnycsapása
A múló időben hallatszik már.
Izzadnak a ködtől a reggelek,
A szürke égbolt felhői
Esőt könnyeznek
Az elillanó nyárnak.
A szél is ficánkabb, hajat borzol,
Hidegebb az évszak,
Őszi kabátot ölt, azt hordja majd.
A föld gazdagon kínálja javát,
A nép szüretel,
A kamrák telnek finomsággal.
Ki szorgos volt, most mustot szürcsöl áldással.
Ó, de szép az ősz, ahogy a táj vetkezik,
Színpompája vízcseppben tükröződik.
S tüzek gyúlnak lassan a kályhákban,
Puffog a kémény, a füst járja.
Megpihen az ember az estékben,
A sietősebb sötét égbolt csendjében.
Vetkőznek a nyári fák.
Falevelek hullása díszíti a tájat,
S az elsuhanó fecskék szárnycsapása
A múló időben hallatszik már.
Izzadnak a ködtől a reggelek,
A szürke égbolt felhői
Esőt könnyeznek
Az elillanó nyárnak.
A szél is ficánkabb, hajat borzol,
Hidegebb az évszak,
Őszi kabátot ölt, azt hordja majd.
A föld gazdagon kínálja javát,
A nép szüretel,
A kamrák telnek finomsággal.
Ki szorgos volt, most mustot szürcsöl áldással.
Ó, de szép az ősz, ahogy a táj vetkezik,
Színpompája vízcseppben tükröződik.
S tüzek gyúlnak lassan a kályhákban,
Puffog a kémény, a füst járja.
Megpihen az ember az estékben,
A sietősebb sötét égbolt csendjében.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!