Köszönni jöttem
Végh Éva Ive
Forrás: Mesterséges intelligencia által generált kép.
Isten adjon szép napot,
örömet a házba!
Köszönni jöttem,
szívem csordultig tele
békével és szeretettel.
Hálát mondok neked, Uram,
hogy lelkemet felnyitottad.
Annyi ember halt meg lelkében árván,
könnyet hullatva, fájdalommal.
Annyi ember hullt porba ártatlanul,
mikor élete nem az övé volt,
mert azt más uralta.
Köszönni jöttem:
békét a házba,
a lelket őrző angyallal közösen ezt kívánom!
Szívem mélyén virág nő,
a mindennapokban cseperedik szépségben.
Ezért mondok imát, Uram:
öntözd mindig,
el ne hervadjon nékem.
Ne fájjon a szív,
se testben, se lélekben,
mely rabláncát cipelve
roskad minden reggel.
Könyörgöm, Uram,
bocsáss meg nekem,
és fohászomban esdeklem értetek,
hogy óvjátok az egyetlen
és szent életetek!
A mindennapok nehezek,
s néha megtörnek,
de ha odafigyelünk,
egymás szemében
láthatjuk a megoldást,
mint egy nyitott könyvet.
Köszönni jöttem hát:
tanítani mesterséget,
amit Te tanítasz nekem, Uram.
Mesterséged kovácsa ez az élet,
címered nem más,
mint a szeretet, tisztelet és béke.
Gondoljuk el csak: mi a megbocsátás?
Önmagad lelkét megszabadítva
utat adni a jónak, a társaidnak.
S napjainkat megküzdve
jóban lenni ott fenn az éggel.
Hogy mondjam el nektek,
mit csak szóval nem lehet?
Mit a lélek sóvárog,
gondol és képzel?
Egyszerűen állok előtted, előttetek,
s köszönök neked, nektek mindent!
A kijárt utakból becsület szobra faragtatik.-
Annyit tűrsz tőlünk, Uram, a mai napig,
hogy tudom már:
nem csak bús, nem csak bánatos az élet,
már tisztán látok,
és az életem úgy is élem.
Így teremtem holnapom bölcsőjében napjaimat.
Hibáimat felismerem, s elrendezem.
Óva kérlek benneteket: figyeljetek,
a változás ne csak átmenet,
de bennetek győzedelmeskedjen!
Nem kell mást tenni,
csak békét, szeretet kovácsolni,
mint tűzön a vasat:
azt jól ütni, formálni.
Hallja meg hát mindenki,
s a világ szent Ura:
békével jöttem köszönni,
mert tudom, ez az egyetlen utam.
örömet a házba!
Köszönni jöttem,
szívem csordultig tele
békével és szeretettel.
Hálát mondok neked, Uram,
hogy lelkemet felnyitottad.
Annyi ember halt meg lelkében árván,
könnyet hullatva, fájdalommal.
Annyi ember hullt porba ártatlanul,
mikor élete nem az övé volt,
mert azt más uralta.
Köszönni jöttem:
békét a házba,
a lelket őrző angyallal közösen ezt kívánom!
Szívem mélyén virág nő,
a mindennapokban cseperedik szépségben.
Ezért mondok imát, Uram:
öntözd mindig,
el ne hervadjon nékem.
Ne fájjon a szív,
se testben, se lélekben,
mely rabláncát cipelve
roskad minden reggel.
Könyörgöm, Uram,
bocsáss meg nekem,
és fohászomban esdeklem értetek,
hogy óvjátok az egyetlen
és szent életetek!
A mindennapok nehezek,
s néha megtörnek,
de ha odafigyelünk,
egymás szemében
láthatjuk a megoldást,
mint egy nyitott könyvet.
Köszönni jöttem hát:
tanítani mesterséget,
amit Te tanítasz nekem, Uram.
Mesterséged kovácsa ez az élet,
címered nem más,
mint a szeretet, tisztelet és béke.
Gondoljuk el csak: mi a megbocsátás?
Önmagad lelkét megszabadítva
utat adni a jónak, a társaidnak.
S napjainkat megküzdve
jóban lenni ott fenn az éggel.
Hogy mondjam el nektek,
mit csak szóval nem lehet?
Mit a lélek sóvárog,
gondol és képzel?
Egyszerűen állok előtted, előttetek,
s köszönök neked, nektek mindent!
A kijárt utakból becsület szobra faragtatik.-
Annyit tűrsz tőlünk, Uram, a mai napig,
hogy tudom már:
nem csak bús, nem csak bánatos az élet,
már tisztán látok,
és az életem úgy is élem.
Így teremtem holnapom bölcsőjében napjaimat.
Hibáimat felismerem, s elrendezem.
Óva kérlek benneteket: figyeljetek,
a változás ne csak átmenet,
de bennetek győzedelmeskedjen!
Nem kell mást tenni,
csak békét, szeretet kovácsolni,
mint tűzön a vasat:
azt jól ütni, formálni.
Hallja meg hát mindenki,
s a világ szent Ura:
békével jöttem köszönni,
mert tudom, ez az egyetlen utam.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!