Tükör a föld szívén

Üvegpohár áll félig tele,
a zöld moha tetején,
tiszta és átlátszó víz benne,
mint egy tükör a föld szívén.
A fény, örök utazója lenne,
ami megpihen a felszínén,
apró gyémántokat szórva szét,
tükre a harc az életért?
A környezet csendben figyel,
a fák ágai közt a szél suhan,
madarak dalukkal csalogatnak,
víz játékosan a leveleken is csillan .
S a pohár nem mozdul,
a most pillanat foglya,
mégis gondolatot indít el,
a törékenység lehetőségét,
a természet nyers szépségét,
a csend mély értelmét,
s vár, hogy valakinek,
a szomjúságát oltsa.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.