Jégvirág

Száll a dér, súg az idő.
Remeg a fény, fagy a rózsatő.
Roppan a hó, régi a hang,
szív alatt nő valami nagy.

Most élünk, nincs főpróba.
S míg belehűl a tél a tóba,
a nap aranyszálat sző a csendre,
s megáll a világ egy légvételre.

Hideg a tér, s nyomot hagy a léptünk,
mégis tudjuk: nem menekültünk.
Egy az akarat, tiszta, kemény:
megmaradni embernek a tél közepén.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.