A könyvem

szlip964

Végre megírtam könyvem,
ne lássa senki a könnyem.
Nem ment olyan könnyen,
vakaróztam sokat közben.

A sok szó versbe szökken,
szavam száma is csökken.
Némán írtam és csendben,
nehéz volt leírni szörnyen.

Elrejtőzik benne a jellem,
sugárzik belőle a kellem.
Kísért benne egy szellem,
benne van testem, lelkem.

Korán fel kellett kelnem,
akadozik már a nyelvem.
Megint vidám a kedvem,
úgy dagad tőle a keblem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!