Szerelmünkről
Buglyó Juliánna
Forrás: Múzsák Könyvtára
A vonzalom mámora is átölel,
mikor újból megpillantalak.
Az öröm egyre csak nő, nő,
fátyol övez tőle a Hold fénye alatt.
Szemed csillogása elvarázsol,
ujjongásra késztet, mint rügyet a kikelet.
Karod, ha körbe fon, izzítja testem,
emelkedem az érzetben egyre hevesebben.
Szívünk lüktet egyező ritmusban,
táncol a lelkünk velünk a lángárban.
Kábulatban végtelen veled a határ,
eggyé válunk, nincs ellenár.
mikor újból megpillantalak.
Az öröm egyre csak nő, nő,
fátyol övez tőle a Hold fénye alatt.
Szemed csillogása elvarázsol,
ujjongásra késztet, mint rügyet a kikelet.
Karod, ha körbe fon, izzítja testem,
emelkedem az érzetben egyre hevesebben.
Szívünk lüktet egyező ritmusban,
táncol a lelkünk velünk a lángárban.
Kábulatban végtelen veled a határ,
eggyé válunk, nincs ellenár.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Szerelmes témájú versek közül: