Örökbe vésett pillanat

Ha most meghalnék, nem érdekelne a jövő sem már,
Mi ugyanabban a percben folyt szét, mint az ár,
Mikor utolsót dobbant szívem ezen a világon,
Mikor átkeltem egy vékony, áttetsző fátylon.

Mert érezhettem, amikor lelkünk egybeforrt,
Elmesélni lehetetlen, nem érted, ha nem érezted ott.
Abban a pár percben minden tökéletes volt,
Nem veheti el senki tőlem ezt a pillanatot.

Lelked sóhaját lelkem visszhangozza szótlan,
Némán kong bennem néhány kimondatlan szóban.
Ha neked fáj, az én szememben gyűlnek könnyek,
Elsírtam már mind, mégis egyre csak peregnek.

Arcomat lemosva tisztul minden tőlük: jó és rossz,
Csak téged érezlek ennyire egyértelműen közel magamhoz.
Oly elrendeltetett, oly egyértelmű, könnyű és örök,
Mint ahogy a madár repül az égen, a fejünk fölött.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.