Adventi várakozás
Hoffmann Ottóné Gizella
Az éj sötétje lassan szétterül,
A gyertya Lángja szívekbe kerül.
Az advent hív, mint halk imádság
Reményt hozó csendes várakozás.
Az első láng a hitet ébreszti,
Az ember szívét lassan felemeli.
A második gyertya reményt ad,
Mint hajnalcsillag, mi utat mutat.
A harmadik fény a békét hozza,
Mint dallam, mi a szívét ringatja.
A negyedik láng a szeretet,
Mely minden ajtón beléphet.
Az Advent útja fényben ragyog,
Az égben angyalhangok hallhatóak.
A várakozás szent titok, az ég áldása,
Hisz az ünnep közel, a szív boldog ma.
Mikor megszületik a sötét után a csoda,
A béke száll le, a várakozás beteljesül,
Az ünnep fénye a szívekbe kerül.
A gyertya Lángja szívekbe kerül.
Az advent hív, mint halk imádság
Reményt hozó csendes várakozás.
Az első láng a hitet ébreszti,
Az ember szívét lassan felemeli.
A második gyertya reményt ad,
Mint hajnalcsillag, mi utat mutat.
A harmadik fény a békét hozza,
Mint dallam, mi a szívét ringatja.
A negyedik láng a szeretet,
Mely minden ajtón beléphet.
Az Advent útja fényben ragyog,
Az égben angyalhangok hallhatóak.
A várakozás szent titok, az ég áldása,
Hisz az ünnep közel, a szív boldog ma.
Mikor megszületik a sötét után a csoda,
A béke száll le, a várakozás beteljesül,
Az ünnep fénye a szívekbe kerül.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!