Hópehely
Hoffmann Ottóné Gizella
Halkan szállnak, mint puha álom,
Mint fehér csillagok az égi tájon.
Könnyű léptek, selymes árny,
Földre hullnak, mint tiszta vágy.
Ezernyi forma, mind külön-külön,
Táncolnak fényben, szélben, árnyban,
Mint csillagok futnak az éjszakában.
Szikrázó fényben a hold alatt,
A Hópelyhek apró csodát hagynak.
Csillagokkal versenyt futnak,
Álmokat szőnek és mind lehullnak.
A Hópelyhek szívében a fény kigyúl,
Álmokkal szőnek új titkokat.
A tél varázsa bennünk él,
A hó meséje mindig kísér.
Szelíd csodák, fehér remény,
Hópelyhek tánca bennem él,
Utunk végéig elkísér.
Mint fehér csillagok az égi tájon.
Könnyű léptek, selymes árny,
Földre hullnak, mint tiszta vágy.
Ezernyi forma, mind külön-külön,
Táncolnak fényben, szélben, árnyban,
Mint csillagok futnak az éjszakában.
Szikrázó fényben a hold alatt,
A Hópelyhek apró csodát hagynak.
Csillagokkal versenyt futnak,
Álmokat szőnek és mind lehullnak.
A Hópelyhek szívében a fény kigyúl,
Álmokkal szőnek új titkokat.
A tél varázsa bennünk él,
A hó meséje mindig kísér.
Szelíd csodák, fehér remény,
Hópelyhek tánca bennem él,
Utunk végéig elkísér.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!