Hópehely

Hoffmann Ottóné Gizella

Halkan szállnak, mint puha álom,
Mint fehér csillagok az égi tájon.
Könnyű léptek, selymes árny,
Földre hullnak, mint tiszta vágy.
Ezernyi forma, mind külön-külön,
Táncolnak fényben, szélben, árnyban,
Mint csillagok futnak az éjszakában.
Szikrázó fényben a hold alatt,
A Hópelyhek apró csodát hagynak.
Csillagokkal versenyt futnak,
Álmokat szőnek és mind lehullnak.
A Hópelyhek szívében a fény kigyúl,
Álmokkal szőnek új titkokat.
A tél varázsa bennünk él,
A hó meséje mindig kísér.
Szelíd csodák, fehér remény,
Hópelyhek tánca bennem él,
Utunk végéig elkísér.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!