Csupán csak halkan, azt is csak suttogón

Látom ám rajtatok!
Nem is kellene különösképp megszólalnom itt,
hol szándékos gyerekcipőben jár
a Prima Primissimát érdemlő tudálékos okoskodás,
s hogy már megint újabb értéktelen
Ady–József–Radnóti konferenciát rendeztek
a Várkert Bazár majompiacán.

Mélységesen idegen, s tán számkivetett
a modern avantgárd kortárs irodalom itt,
hol még mindig egyazon ócska,
rozsdás rúgóra jár egyre több hobbi-irodalmár
agymosott agya;
elvégre ahonnét hasznokat remélnek,
azt sosem szabad kritizálni
vagy vegzálni.
Mélységesen nyugtalanít az a helyzet is,
hogyha egy világutazó teszem azt
betér egyik kedvenc prágai könyvesboltjába,
egymás mellett találja
a cseh irodalom nagyjai között
néhány elismert magyar szerző munkáit is,
míg idehaza gondos múmiafóliába
szükséges becsavarni
a mondanivalót szolgáltató irodalmakat,
elvégre az éppen azért gyanús,
hiszen elgondolkodtat!

Valamennyi veszendő gesztus ott lüktet
a szándékosan lebutított gesztusok mélyén;
ahogy a sikerekről álmodozó,
mostanság felkapott Költőnő
felkereste Tandori verebes-lakhelyét,
ahol milliónál is több fiókba vert magának
kényelmes, komfortos tanyát,
s elzarándokolt a Babits-féle Reviczky utcába,
mely már kinézetre is századok verte
mostoha, hontalan épület,
csupán por és piszok járkál föl-le benne.

Mindenütt uralkodik a nyílt melodráma,
melyre bezzeg a kutya se kíváncsi,
legfeljebb csupán csak úgy tesznek,
mintha az érdeklődést,
a kulturális kíváncsiság-tudatot
egy búra alatt lehetne tartani
a szenzáció
és ötperces hírnevek hajhászásaival.
Kicsit már megundorodtam azoktól is,
kik fennen hirdetik,
hogy értékes nyereményeket nyerhetnek
a „szerencsésebb nyertesek”,
s mikor az ember odáig juthat – vélhetőleg –,
a bűnbak Sors kegyelméből,
hogy Közönség-díjas lett, az
igentisztelt zsűritagok azonnal
megrémülnek, gyanakodni kezdenek,
miszerint:
„Ki a fene lehet ez a gyermeklelkű különc,
aki idáig eljutott?!”

– Később már egyenesen könyvcsomagokkal
igyekeznek megvásárolni a Lélek bűntudatát,
s hosszasan jópofizgatnak azon,
hogy új irodalmi szalon nyílhatott,
igaz, a sznoboknak, s egyáltalán nem
a valódibb irodalmároknak!
Szakadatlan gonoszságok,
szemétségek láttán ordítani van kedvem,
akár a szamárnak,
aki húzza az igát,
mert mást aligha tehet;
cselvetések láttán elnémulok,
akár a bölcs Schopenhauer
vagy Zarathustra.
Alamuszi pusmogások
rákfenéjétől viszketéses beteg leszek!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.