Emlék útvesztői

Most arcokra, s emberekre kellene emlékeznem!
Ki ment el hamar s ki távozott önként szánalomból,
vagy gonosz-fondorlatok gáncsolásaiként.
Ám régen voltam hírmondó-szemtanú
s már bizonyára jócskán tévednék.
Homlokomra bélyeget sütögetnének
,,egyesek" a ,,TÉVEDSZ" - felirattal.

A kör peremvidékein körös-körül viszont még
most is tudnék egyet-kettőt
aki megalkudott saját sorsával,
s inkább jól csengő jutalmakért
azonnal eladta önmagát s elveit is.
Az is érdekes még,
hogy a meghunyászkodó,
hitvány kullogók csorda falkáiból
miként lesznek döghúsokra éhező,
mohó zsákmányolók.

Kérdezlek szelíd, értelmes szavakkal benneteket!
Megérte-e?
Titeket ténylegesen csakis az anyagiasság,
s a hatalmaskodások izgatnak,
miközben meg kellene vigasztalni
egy rég nem látott igaz barátot,
babusgatni kartondobozba kitett árva kisdedet,
a modern dívaszerű Nőt,
aki tán rég elfelejtette saját,
problémás, szomorú gyerekkorát
s most azért ennyire flegma,
prűd, sznob,
nagyvilági exibicionista mutogató!

Úgy tűnik mindenkinek elkélne
az a bizonyos görbetükör,
mely utat s tán még irányt
is mutatna számukra.
Vagy érdemes volna visszatérni
- csak úgy Időgép-gondolatban -, száz évet,
mikor még szépen
s kissé barokkos-cirfasággal beszéltek,
versekkel vallottak halhatatlan
Mindenség-szerelmet s egy kézcsók,
egy pirulós angyali tekintetben,
hamvas kacsók játékában benne volt
egy teljesebb, tartalmasabb élet?!
Hófehér jácint-szirmokat adni naiv
s hiszékeny szíveinkkel szent ajándékba,
s tudni:
Az igéző Kedves csengettyűs szíve
csakis értünk dobban hallhatón!

Jaj, ám a félig vagy tán egészen
alattomos Hiány mostanság éppúgy mérgező,
akárcsak a tunya, lusta Közöny,
mely a nagy Egészet szándékos
s tudatos módszerekkel áthatja
s groteszken deformálja!
Kétfajta ember létezik mostanság:
Az első szánalmas kis véglény amolyan
megtűrt, kuporgó Joseph K dolgos,
serénykedő kisember-típus,
míg a másik napóleon-komplexussal
beoltott trón s hatalom-követelő,
akinek ha nem szalutál a rendőr,
nem integet a bíró, nem kávézik az ügyvéd
akkor egyetlen villámló
atombombapillantás elegendő,
hogy totális karrier
s életmódcsökkenés következzék be!

Merre vagytok igaznak becézett hűséges Barátaim?!
Hová tűnt a gyermekkorból annyi gondtalan,
mihaszna, játékos év,
mikor még azt hihettük
ha majd felnövünk bizonyos őszinte-igaz
érzelmek akkor sem lesznek majd másként,
hiszen egyek voltunk s összetartoztunk,
akárcsak a jó testvérek?!
- Szobám falán álmos hatvan
vattos izzó ontja sugarait.
Kizárom magamból
a kinti, fenyegető Világot,
lehunyom szemem s elmélkedem...

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.