Fagyos
Brettnerné Ónadi Krisztina
A pára
a fára...
odafagyva.
A táj,
homály...
Beledermedt a mozdulatba.
A kopasz
csupasz...
Dermedten alszik.
Csivitelés,
csicsergés...
Most az se hallik.
A fenyő,
de nő...!
Majd a nyáron...
Csak áll,
csak vár...
Rajta fehér kabátom.
Az ég
se kék...
Fehérre festve.
Hejj,
a tej...
borult ki fentre.
Vagy tán
a Tejút...
folyt szét a mennybe'.
a fára...
odafagyva.
A táj,
homály...
Beledermedt a mozdulatba.
A kopasz
csupasz...
Dermedten alszik.
Csivitelés,
csicsergés...
Most az se hallik.
A fenyő,
de nő...!
Majd a nyáron...
Csak áll,
csak vár...
Rajta fehér kabátom.
Az ég
se kék...
Fehérre festve.
Hejj,
a tej...
borult ki fentre.
Vagy tán
a Tejút...
folyt szét a mennybe'.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!