Veled én

Buglyó Juliánna

Forró lávakőként
izzik már a szemed,
rám tekintesz és én
benne melegedek.

A léted erősít,
átölel a tested.
Vigyáz rám, ha félnék
üres rengetegben.

A szívem merészen
táplálja útjait.
Te mikor velem vagy,
semmi ki nem szakít.

A lelkem könnyű már,
szárnyalok a légben,
óvatosan tartasz
biztonság ölében.

A végtelenségben
egyfelé tekintünk.
Tudjuk, nekünk a lét
összefonódva él.

Hangos vers:


Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!