A lemaradt kiskacsa

A levegő egyre melegedett,
a fészkek is megelevenedtek.
Minden irányból már jöttek-mentek,
a tojásból kikelt csepp egyedek.

Többen vizet kedvelő csemeték,
kik próbálják úszótudásukat.
Ahogy anyukkal belecuppannak,
rögvest evezni is megtanulnak.

A tóparton egy apró homokvár
nyújtogatta tornyát az ég felé.
Épp odaért egy pici vadkacsa,
aki most kelt ki még a tojásból.

Mi lehet ez? Megnézem – gondolta.
Nem tudom, hol vagyok! Mit is látok?
Segítséget én honnan kaphatok?
Nagy nehezen feljutott a csúcsra.

Azonnal belecsúszott a tóba.
– Segítség! Mi zajlik itt le velem?
Mi ez a valami? Nem ismerem!
Kapálózni kezdett a lábával.

Megérzi, hogy tovább is halad már.
Milyen csoda! Nem lépek sehova,
mégis közelednek felém mások?
Kicsik, nagyok, színesek és kékek!

Hogyan nevezhetik mindezeket?
Akkor pillant arra anyukája.
Látja, csapkod egy kicsi utána,
ő lehet lemaradt fiacskája.

Nem törte ki a tojást időben,
már el is késett tőlük egészen.
– Drága kicsim! Csak hogy megvagy végre!
Nem tudtam, hogy hová keveredtél!

Ekkorra körbevették testvérek,
mindnyájan ölelni igyekeztek.
Megtanulta már az első percben,
nem jó lemaradni a leckében!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.