Gigászok farkasa

A föld megremeg
futtának súlya alatt,
szinte mennydörög.
Óriás öleb szilaj
léptekkel közeledik.

Bazaltfekete
és márványfehér teste
olyan nehezék,
melyet mint díszes pajzsot
büszkén visel az ember.

Egy szeretetpajzs,
ki az ölbe ül, testnek
dől, simul hozzá.
Glória formájú
ölelőkart így magához.

Hosszú csóváló
farkával arcon csap tán,
annyi baj legyen.

Ragaszkodását
kifejezőleg a kéz
bőrét talán meg-
ránthatja, maradást kérve
az embertől, jelezve.

Reméli, hogy mi-
hamarabb újra láthat,
rákacsint füstkvarc-
barna szemével az új,
de talán örök barát-
ra, kivel a legjobbkor
találkozott az útja.

A jó dolgokat
bár nem méretben mérik,
őnagysága meg-
egyezik jóságával:
gigászok farkasáé.

A létező
legnagyobb szeretet, mely
kész odaadni
magát bármikor és
bárhol, bárkinek.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.