Tél

Fehér lepel a havas tájon,
zúzmara, gyöngyök a fákon,
jeges csillogás a csendben,
deres szél a csipkés leveleken.

Fagyott csipkebogyó,
vörös pontok a hóban,
a nyár makacs emléke,
dacol a hideggel, jéggel.

Hideg fehér szél süvít,
kígyózó párás lehelet,
belemarkol a kabátba,
csípős, fagyos táncra hív.

Kandallóban lángok élednek,
fénye a szobában elterülve,
pattogó fa illata a légtérben,
melege a biztonság szigete.

Lépdelve ketten kézen fogva,
a tenyerek újra találkoznak,
együtt szívükkel dacolnak,
tél közepén a külső fagyokkal.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.