A HÁZMESTERNŐ

A házban mindenki csak Háhának hívta, ami annyit jelentett: házsártos házmesternő...a lakók már több mint tizenöt éve tűrték az asszony rigolyáit. Civakodó, kötekedő természete miatt nem is állt szóba vele senki. Háhá, hivatalos nevén Kántor Józsefné Veres Júlia úgy érezte, ő a főnök a házban, s mindenki azt teszi, amit ő akar. Ez részben igaz is volt, senki sem mert (akart) az asszonnyal szembeszállni. Hogyisne, hiszen mindent megmorgott, kikiabált, csak úgy zengett az egész bejárat. Nem törődött ő senkivel és semmivel. Zavarta, ha valaki nevetett a folyosón, ha este tíz után érkeztek haza a lakók, ha esőben vizes lábnyomok voltak a lépcsőkön, ha kutyasétáltatás előtt (után) el-elvakkantotta magát egy-egy eb, ha túl korán érkezett a levélkézbesítő, vagy pedig túl későn. A gyerekzsivajra különösen „allergiás" volt, nemegyszer lekiabálta a szülőket, hogy nem tudják megnevelni a „kölkeiket"... A lakók tűrtek, tűrtek, mint Toldi Miklós, de egyszer aztán elpattant a húr...
Történt ugyanis, hogy a harmadik emeleti lakó kutyája valahogy kiszabadult a nyitott ajtón a lakásból és Háhá lábtörőjét szemelte ki illemhelynek. Dolgát végezve aztán visszament gazdájához. "Névjegyét" azonban ott hagyta a házmesternő lábtörlőjén. Amikor az asszony kilépett az ajtón, belelépett a kutya által ott hagyott ajándékba. Nem vette észre és végigcaptatott a lépcsőkön, egészen a földszintig. Lépteit orrfacsaró bűz kísérte. A földszinti szomszéd figyelmeztette az asszonyt, hogy bűzlik az egész lépcsőház. Persze Háhá rögtön visszavágott, hogy biztosan a kutyások meg a macskások állatai bűzlenek. Addigra már néhány további lakó is megjelent. Egyikük észrevette a házmesterné árulkodó lábnyomait...Háhá megsértődött és azonnal tudni akarta, kinek a kutyája volt az "elkövető". A lakók hangos nevetés közepette azt tanácsolták az asszonynak, hogy látogassa meg azt a három lakót, akik kutyát tartanak, vegyen mintát az állatoktól és hasonlítsa össze azzal, amit széthordott a lépcsőházban. A házmesternő nagy dirrel-dúrral, hatalmas káromkodás kíséretében felsietett az emeletre és becsapta maga mögött az ajtót.
Éjjel, amikor senki sem látta, felmosta a lépcsőházat. Két napig nem mutatkozott a lakók előtt. Aztán mégis kimerészkedett. A szomszédok még jó sokáig megmosolyogták az asszonyt, amikor találkoztak vele. Idővel lecsillapodtak a kedélyek, minden a régi kerékvágásba került. Azaz, nem minden. Háhá, a házsártos házmesternő egyszeriben megváltozott. Nem morgott, nem kiabált, kedves volt mindenkihez...
Nem is gondolná az ember, hogy egy adag kutyapiszok ilyen csodákra képes...😄