BOLDOGSÁG? MERRE VAGY? (Egyperces novella)

Mint minden áldott nap, most is a férjéért ment a kocsmába. Béla napi szinten ivott. Házasságuk huszonnyolc éve alatt igazi tankönyvbe, szakirodalomba illő „echte” alkoholistává fejlesztette magát. Eleinte csak hétvégeken ivott, később bevezette a „napi két sör” programot. Idővel a két sörből három, négy, öt, hat, hét… lett. Rövid időn belül aztán a sör mellé csatlakozott egy kis pálinka is… Persze a bornak sem mondott nemet. Alkohol terén Béla nem volt válogatós. Jöhetett minden, ami A betűvel kezdődik: a bor, a sör, a pálinka. Bélát nem érdekelte senki és semmi. Az sem érdekelte, hogy mindkét gyerekük, az ikergyerekeik, Emma és Bence inkább elköltöztek hazulról, mintsem a részeges apjukkal laknának egy fedél alatt… Édesanyjuknak is azt tanácsolták, váljon el, mert ez így nem élet. De az anyjuk nem hajlandó változtatni a helyzetén. Marad. Inkább tovább szenved és tűr…

Az asszony megszaporázta lépteit. Odaért a kocsmához, a nyitott ablakon kihallatszott a hangos énekszó. A sok hang közül magasan kiemelkedett Béla érces baritonja. A férfi torkaszakadtából énekelte a többiekkel: „Giling-galang, szól a harang, boldogságom határtalan…” Az asszony szomorúan lehajtotta fejét, és magában csak ennyit mondott:
Igen, a te boldogságod határtalan, de hol marad az én boldogságom?…