Varázstoll ajándékba
Fekete Ida Virág
Különös – már szinte visszatérő – álmom volt az éjjel. Ismét a régi erdei kastélyban bolyongtam,
ahol találkoztam az angyalokkal.
Amikor utoljára itt jártam, a kastélyban lévő egyik szoba ajtaja előtt egy bordópiros, bársonyos bevonatú könyv hevert, rajta egy szép fiatal pár fényképe.
Álmomban ez a könyv kinyílott, mint egy kapu, és egy ismerős hang hívogatott, hogy lépjek be a nyitott lapokon át. A könyv lapjainak kb. a fele tele volt betűkkel, mondatokkal, méghozzá az én írásommal. A többi lap teljesen üres volt,
mintha csak arra várna, hogy valaki végre tollat ragadjon, és gondolataival a lapokat teleírja.
A különös hang egyre beljebb csalogatott
a már jól ismert szobába.
Beljebb léptem, de most már semmiféle félelem nem volt bennem, mint legutóbb, hanem inkább valamilyen különös nyugalmat éreztem. Körülnéztem a szobában, az egyik asztalnál a már jól ismert angyal integetett felém, hogy lépjek oda, majd így szólt hozzám:
– Üdvözöllek, kedves földi halandó! Azért kérettelek magamhoz, mert amikor utoljára itt jártál, tettél egy ígéretet nekünk.
Megfogadtad, hogy segítesz kinyomozni és leírni a könyv borítóján lévő fiatal szerelmespár – akik a te elődeid – titkát.
Azt látom, hogy a munkát elkezdted, de valami miatt nagyon megakadtál.
Pedig nagy szükség van rád! Üzenetet kaptunk, hogy nagy bajban van az elődöd szerelme, csak te tudod őt megmenteni.
Sietned kell! Ahhoz, hogy a különös megbízásod teljesíthesd, szükséged lesz egy segédeszközre, ami segít abban, hogy folytatni tudd az írást! Ezért az angyalok tanácsa úgy döntött, hogy megajándékoz egy varázstollal!
Mire reggel felébredsz, a tollat ott találod az íróasztalodon! Vedd a kezedbe, majd meglátod, a toll továbbvezeti az írást.
Ezt követően hatalmas szárnysuhogást hallottam, és ismét mély álomba szenderültem.
Reggel kinyújtózkodtam, és fázósan húztam össze magamon a takarót. Az ablak tárva-nyitva volt (pedig biztos voltam benne, hogy este bezártam). Eszembe jutott az álmom, odaléptem az asztalhoz, és meglepődve láttam, hogy a toll, amiről az angyal beszélt, a bordópiros bársonytetejű könyvem mellett volt, és pontosan ott állt nyitva, ahol a történetemet abbahagytam!
Kezembe vettem a tollat. Rajta volt egy monogram: G. A., és egy hófehér angyaltoll. Aha! – tehát megint Ő! Gábriel arkangyal jött segítségül, hogy befejezzem végre, amit elkezdtem.
Alighogy a fehér laphoz érintettem a toll hegyét, az azonnal hozzáfogott a történetem folytatásához.
ahol találkoztam az angyalokkal.
Amikor utoljára itt jártam, a kastélyban lévő egyik szoba ajtaja előtt egy bordópiros, bársonyos bevonatú könyv hevert, rajta egy szép fiatal pár fényképe.
Álmomban ez a könyv kinyílott, mint egy kapu, és egy ismerős hang hívogatott, hogy lépjek be a nyitott lapokon át. A könyv lapjainak kb. a fele tele volt betűkkel, mondatokkal, méghozzá az én írásommal. A többi lap teljesen üres volt,
mintha csak arra várna, hogy valaki végre tollat ragadjon, és gondolataival a lapokat teleírja.
A különös hang egyre beljebb csalogatott
a már jól ismert szobába.
Beljebb léptem, de most már semmiféle félelem nem volt bennem, mint legutóbb, hanem inkább valamilyen különös nyugalmat éreztem. Körülnéztem a szobában, az egyik asztalnál a már jól ismert angyal integetett felém, hogy lépjek oda, majd így szólt hozzám:
– Üdvözöllek, kedves földi halandó! Azért kérettelek magamhoz, mert amikor utoljára itt jártál, tettél egy ígéretet nekünk.
Megfogadtad, hogy segítesz kinyomozni és leírni a könyv borítóján lévő fiatal szerelmespár – akik a te elődeid – titkát.
Azt látom, hogy a munkát elkezdted, de valami miatt nagyon megakadtál.
Pedig nagy szükség van rád! Üzenetet kaptunk, hogy nagy bajban van az elődöd szerelme, csak te tudod őt megmenteni.
Sietned kell! Ahhoz, hogy a különös megbízásod teljesíthesd, szükséged lesz egy segédeszközre, ami segít abban, hogy folytatni tudd az írást! Ezért az angyalok tanácsa úgy döntött, hogy megajándékoz egy varázstollal!
Mire reggel felébredsz, a tollat ott találod az íróasztalodon! Vedd a kezedbe, majd meglátod, a toll továbbvezeti az írást.
Ezt követően hatalmas szárnysuhogást hallottam, és ismét mély álomba szenderültem.
Reggel kinyújtózkodtam, és fázósan húztam össze magamon a takarót. Az ablak tárva-nyitva volt (pedig biztos voltam benne, hogy este bezártam). Eszembe jutott az álmom, odaléptem az asztalhoz, és meglepődve láttam, hogy a toll, amiről az angyal beszélt, a bordópiros bársonytetejű könyvem mellett volt, és pontosan ott állt nyitva, ahol a történetemet abbahagytam!
Kezembe vettem a tollat. Rajta volt egy monogram: G. A., és egy hófehér angyaltoll. Aha! – tehát megint Ő! Gábriel arkangyal jött segítségül, hogy befejezzem végre, amit elkezdtem.
Alighogy a fehér laphoz érintettem a toll hegyét, az azonnal hozzáfogott a történetem folytatásához.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!