Sorssal kekeckedő

Valahol éppen most rúgják ki őt,
valahol éppen most vágják el karrierjét,
érvényesülésének már egyébként
is egyre rögösebb, viszontagságosabb útját.
Az adott összesűrített percben
egyszerre kettőzött bukás van,
mert az érvényesüléstől, megélhetéstől foszt
meg azáltal, hogy kisemmiz
s el is pusztítja áldozatait.
Mérgező bűzt fröccsent ki
már nem csak az aluljáróból
felkéreckedett sűrített szénmonoxid,
- de a Ninivei város milliószám renyhe piszka.

Egyre lelkesebb patkány-családok
kapirgálnak kedvükre az Erzsébet-híd
tartópillérei alatt, ahol a szennyes-szürke
Duna sötétlő habjaival még asszisztál.
A bizonytalan Jelen kisemmizett napjai
már egymást tapossák,
s mindenki fejében fel-felzúg a kibírhatatlan,
totális másnaposság itthagyván
a kihamvadt porsorsot,
mely már a nagy átlag egyedüli mása.
kór-, agg- és hospiceházak zárnak be
romlásba dőlnek;
láthatatlan éhenkórász rabláncokon
a Hóhér-Halál jön a házhoz
vigasztaló barátként.

Pusztul itt már a Minden
s aki nem akarja megérteni
az egyszerű összefüggéseket sem,
mert annyira agymosott,
vagy csupán ostoba.
S az ádáz gondolatban
már egyre több kísértetjárta
kósza lélek áll díszes sorfalat
kisemmizett élete előtt,
az ásító verem – így vagy úgy –,
de velük megtelik.
Akkor már talán nem gondol,
nem áhít, ácsingózik,
- egyre kiábrándult katarzisként
élhet reggeltől estelig.

- Itt papírmaséból építették
a könnyen elfújható kártyavár-ígéreteket is,
éppen úgy akárcsak
a mindennapos megélhetés Egy-Golgotáit.
S már a könnyű Sorsokat
sem bírhatja el az ember,
mert a strómanlét lett
az örök tű foka,
amit átbújni képtelenség;
s míg a Lét csupán
egy újabb búgó bombaakvarell,
a halandó test
mindennapi betegség-faktora
egyszerre rokonidegen,
édes mostoha!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.