Gyűjtögető életmód

Idővel objektivizálja, lecsupaszítva meg
is hazudtolja magát az Ember.
Korral járó berögzött sztereotípiák éppen
úgy keserítik szánalmas kisstílű kis életét,
akárcsak a rátörő betegségek.

Rossz beidegződések, szokások
a „már minden el van rontva”,
a „valamire jó lesz” mánia,
a gyűjtögető neandervölgyis életmód,
melyet a fiatalabb cybergeneráció tán már
meg sem érthet, bármennyire is erősen koncentrál.

Aki már régi rozsdásodásnak indult
fogaskerékként csikorog-nyekereg
egy olajozottnak hazudott Rendszer-gépezetben,
már az újrahasznosított hulladékokat sincs szíve kidobni.
Rossz becsűvé lett az elsárgult emlékek mellett
az évekkel kifakult érzelmek is;
hiszen a gyerekek már felnőttek,
kirepültek, s az idegbeteg rohanó életmód,
megbosszulva önmagát,
már képtelen ellátni a segítő szándékokat,
ha még léteznek valahol egyáltalán.

Végül is a kisszerű dolgokat is
előbb-utóbb szándékosan elfelejtik,
mert a vad törtető Életnek mennie kell valahová,
s nem kérdezi meg senkitől se:
No, mondd csak? Te ki is voltál valójában?!
– Hús-vér lényegét lecsupaszítva
az ember csupán már csak a Halálban nyerheti vissza,
amikor már a testetlen Nirvána-Semmi befogadja,
s nyughatatlan, önmarcangolt Lelke is tovaszáll...

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.