INKVIZICIÓS KISSTÍLŰSÉG MŰVÉSZETE

A konok erőfeszítés,
melyet csupán csak
az ember saját maga
érthet meg;
szándékok kicsinyeskedő
törvényszerűsége,
inkvizíciós bába-közönyösség,
mely mostanság
– valami miatt –
már az életre is
bőven rátelepszik;
olcsó sikereknek,
díjaknak sem volna
szabad felelőtlen
módon csábítaniuk.

Fogaskerék-rendszerek
kicsinyes, könyörtelen
logikája rakosgatja ide-oda
az egyszerű átlagot,
szót emelni is egyre
ritkábban lehet.
A befolyásosabbak mintha
már szándékosan nem
tűrnék el
a kisstílű végleteket,
melyekben azért
néhanapján még jó
volna megkapaszkodni kissé.

Hasznos hazugságok,
féligazságok útvesztői közt
egyre kevésbé lehet
rátalálni egy-egy őszinte,
szándék vezérelte
tett-cselekedetre.
Mert most még egyre
inkább öklendezve
böfög a tartós idiótaság
masszív, iszamos iszaptava,
míg köröskörül
a neo-barbárság
primitív tornyai komorlanak.

Az Idők ólomketrecében
a modernkori ember
mintha csak
hánykolódni tudna,
akár a lekötözött.

Egy kiherélt nemzedék
még most is dáridózva
cirkuszol s henyél,
mert nem találja helyét.
Rejtett utakon kelepcékbe
csalják álmaikat is
a nyerészkedni vágyó
kupec-vállalkozók.
A naponként szándékosan
elszenvedett tűszúrások,
mint olcsó kis vereségek,
a törtetők s fontoskodók
szánalmas, már-már
élvhajhász packázásai,
ti. hogy kit lehet még
átverni, kiadósan
megkopasztani?

A cinikus sakkhúzásokba
beleoltott baljóslatú
intőjelek, melyre
senki sem lehet eléggé kíváncsi.
Az emberi kapcsolatok
velejéig poshadt
vízű szenny-sodra
véglegesen elsöpör mindenkit.

Gátlástalan elismerésről
ábrándozik a celeb-sztár
éppen úgy, akárcsak
az ötperc-hírneves emberke,
aki lábát a bulvármédiába
ilyen-olyan
megfontolásokból betette.

Hígfejű vérszívó pojácákat
dicsérget sután
e mostani posztmodern század.
Nyüzsgő sakál-törtetőkkel
szemben hol maradnak
el bölcselkedni vágyó,
könyvtáros próféták?!
Mintha már mindenkit
egyszerre zabálna fel
az élet hústengere!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.