Végtelen sodródás

Forrás: Mesterséges intelligencia által generált kép.

Dübörög a lelkem,
szemem könnyben úszik,
eső veri a földet
a szívem nem nyugszik.
Két öklömmel ütném a melled,
beszélj már,
mondd ki szerelmed!

Felemészt ez a csend…
már az eső is elállt
a Föld beszívta italát,
csak te hallgatsz
s gyötörsz,
hát nem érted, hogy ezzel megölsz?

Végleg összetört a szívünk,
s darabjaiból már nem tudjuk,
mely hullott a sáros földre,
s mely ragyog majd tovább
a végtelen ragyogó világűrben.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.