Este van

Szabó Szabina

Szabó Szabina: Este van című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Szabó Szabina: Este van című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Holdvilág fényében fürdik a lecsendesült világ,
Szívem mélyén némán vár egy kinyílni vágyó virág.
Tücsök halk dalát ábrándozva hallgatom,
Eljön az én időm is, addig meg csak álmodom.

Pihenni térek lassan, erőt gyűjteni az új naphoz,
Remény pislákol bennem, de nem elég a válaszhoz.
Ha most megkérdeznéd, leszek-e még boldog?
Azt felelném: még szép, hiszen sokszor az vagyok.

Csak nem kötöm máshoz ezt az érzést, csakis magamhoz,
Eldöntöm ébredéskor, hogy ez a nap majd mennyi szépet hoz.
S hálát adok a sorsnak, hogy sokan vannak mellettem,
S hogy ki marad, s ki megy, azt az idő dönti el nekem.

Jó éjszakát kívánok, legyenek álmaitok szépek,
Érezzétek, hogy a világnak fontos a ti fényetek.
Szeretetem küldöm, s áldásom felétek a széllel,
Ha kellenék, megtalálsz, én nem menekülök el.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!