Bizonytalan jövő

Néma szavak rekedtek meg a torkomban,
Hogy juthatok el oda, ahol még nem voltam.
Azt biztosan tudom, járatlan út vezet majd oda,
Döntéseimben sem hagyatkozhatom a beváltakra.

Ki kell merészkednem a zónámon jócskán túlra,
A komfortos érzéseket a bizonytalanság felváltja.
Érhetnek jó és rossz dolgok is, de rajtam áll végül,
Mit minek könyvelek el, a rossz lehet megszépül...

Érdekes kirándulás lesz, s nem maradok a régi,
Új embereket ismerek meg, lesz mit tapasztalni.
Kiderül az is hamar, ki tart velem, bárhova megyek,
S ki az, kinek csak egy kis ideig, valamire kellek.

Kinek mennie kell, engedem, nem tartóztatom,
Más a sorsa, s hogy azzal dacoljon, nem akarom.
Nem válok el haraggal, jókívánságom kíséri útján,
Nem tudhatjuk, mikor jön velünk újra szembe az utcán.

Nem akarok terheket cipelni feleslegesen, elfáradtam,
Csak élvezni szeretném az utat, itt eddig nem jártam.
Kiélvezni minden megadott percét a földi futó létünknek,
S azt mondani: éltem, mikor innen végül kicsengetnek.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.