Tükör

Álmomban egy furcsa helyen jártam,
Köd derengett a felhős, holdas tájban.
Sötét volt, szürkeség, színtelen világ,
Nem jártam még itt, de érdekel, mi vár.

Ahogy sétáltam lassan, látszólag céltalan,
Egy tükröt vettem észre előttem a porban.
Támaszték nélkül állt, de határozott céllal,
Körülötte díszítéssel és egy cirádás felirattal.

„Jöjj, Vándor, tekints bele bátran a tükrébe,
Meglátod, mit rejt igazából szívednek legmélye.
Ha igaz szívvel élsz, nincs mitől tartanod,
Meglephet, mit mutat. Az igazságot kutatod.”

Bátortalan lettem, vajon mit fogok látni?
Próbálok jobb lenni, szeretni és elfogadni.
De sokszor tér még vissza a régi megszokásom,
S ilyenkor rosszat gondolok. Utólag nagyon bánom.

Lesz, ami lesz, látni szeretném, mit rejt szívem,
Lehet, összetörök, végül ebből merítem vak hitem.
Határozottan léptem egyet előre, s csak vártam,
A tükör nem mutatta a képem, csak ködöt láttam.

Egy pillanatig az jutott eszembe, ez, ami bennem él,
Aztán azt súgta szívem, varázslathoz kell egy ige még.
Kérlek, tükör, szeretném tudni, mi az, mit szívem rejt,
Kérlek, mutasd, hadd okuljak belőle, mert az ész felejt.

A köd gomolyogni kezdett gyorsabban, majd lassan,
Egy napsugár feltűnt a tükörben, egyre hosszabban.
Mind több lett a napsugár, egyre több részletet tárva fel,
Végül szemben találtam magam egy gyönyörű képpel.

Nem egy dolgot mutatott meg, benne volt az életem,
Boldog pillanatok, a rosszak s mikor szenvedtem.
Felismertem minden részt, legalábbis ezt hittem,
De egyre több részlet volt új, minél tovább néztem.

Elmondani egy élet is kevés volna, mennyi mindent láttam,
Elég nekem a tudat, hogy szebb és jobb volt, mint vártam.
S mikor már elléptem volna tőle, mert azt hittem: vége,
Igaz és szép üzenetet írt ki nekem a tükör szelleme:

Higgy magadban jobban, értékes a léted,
Légy boldog, sugározd tovább a szeretetet.
Hidd el, többen értékelik, mint ahányan mondják,
Tetteid az útvesztőben az utat mutató morzsák.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.