MINDENNAPOK NYERS GROTESZKJE

Elindul, mindennap elindul az ember,
képtelen letörölni arcáról a rohanást.
Két rohanás között végesre szabatott
ítélettel állnak halandó időben.
Karnyújtásnyira belecsimpaszkodik holnapok
lendülő folyamába a megfontolt, céltudatos polgár.
S bár tudhatja jól, hogy örökké veszíteni fog,
– meggyörnyedt hajnalok szilárd trónfosztását
még így is bátran kifigyelheti.

A kenyérillatú, boldogabb élet
nem lehet szerencsétlen,
csetlő-botló hajótörötteké csupán.
Nemalvások hadifoglyai állnak vigyázzban őrt
egy-egy lapuló, ordas éjszakán…

Hűvös, hófehér köntösökben
egymás után suhannak el
méltatlan múltak emlékvermeiből
ismerősök s jóbarátok.
Salakká lettek az elnyerhető, ajándékba
kapott kézfogások is,
– hajszolják egymást prostituált-olcsón
nyerészkedő ígéretek,
csélcsap, könnyűvérű fogadalmak.

Sötétség szirupos pocsolyáin mindenkit
körbekerített árulás fogad.
Jó volna még a hagymahéj-lelkeket
bölcsőként megnyitni,
hogy felszabadultabban vallhasson s teremjen.
A fordított megtestesülés marcona viaszbábjai
folyton tanúskodnak s emlékeztetnek
a megszégyenített lelkiismeret helyett is.

Bokorkezek vagy gyöngyházkörmök alatt
szorongó remény feleselget.
Sokszor inkább tegnapok elvetett,
megtörtént idejére sóvárognak.
Tárgyak valóságában sem
lehetséges több tékozló menedék.
A legtöbb tanú gyáva, míg a bíráskodók
vagy holt süketséggel, vagy tartós,
kiállhatatlan közönnyel merednek
bociszemekkel a kinti világba.

Gyökérmeztelen, számító pillantásokkal,
felesleges alakoskodásokkal
telistele a bulvár s a közösségi média.
Kiknek szilárd s elvhű barátság nem teremhetett,
minden bokorban bukottan csalódniuk kell,
mikor lépre mennek kivívott elismerések
fejében hírességek talpnyalásaiért!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.