Írta:
Garami Nelli
📅 2026. 01. 06. 08:08
Humor
❤️ 1
👁️ 2
Vera idősgondozóként dolgozik Ausztriában. Mivel már több mint tíz éve ápolja az öregeket, nagyon sok tapasztalatra tett szert. A német nyelv sem okoz számára problémát. Nem úgy a kezdetekben…
Vera nevetve emlékszik vissza az első gondozottjánál átélt kissé kellemetlen, tragikomikus helyzetre:
„Elhatároztam, hogy Lotte néninek csirkepörköltet főzök. Mondtam is neki:
– Olyan jó pörköltet főzök magának, hogy mind a tíz ujját megnyalja majd!
(Németül a csirke Huhn, a kutya pedig Hund…)
Fél óra múlva Lotte néni bekukkantott a konyhába, és megkérdezte:
– Mi jót főzöl?
(Szegény elfelejtette, hogy előbb mondtam neki, mi is lesz a mai menü – ez megbocsátható, hiszen kezdődő Alzheimer-kórban szenvedett, itt-ott már kihagyott az emlékezete.)
– Kutyapörköltet! – vágtam rá mosolyogva. –…
Tovább olvasom…
Írta:
Balogh Erika
💠
📅 2026. 01. 06. 09:48
Spirituális
❤️ 2
👁️ 11
A folyó méltóságteljesen hömpölyög a Bengal-öböl felé, mintha az évszázadok titkai lebegnének a hullámaiban. A holtak lelkei nem tűnnek el – mi végre lenne akkor a sok szent tanítás erről? – hanem hallgatag tanúként őrzik az emlékezet fátylát. Azt mondod, hogy nem hiszed? De vajon kinek van igaza? Neked, aki hitetlenkedve nézed ezt a számodra idegen képet, vagy azoknak, akik töretlenül hiszik a folyó és az istennő nászát? A papírcsónakok kikezdhetetlen kősziklái ennek a hitnek, törékenységük csak felszín, mert minden a lélek – újra és újra megszülető – eszmélésében létezik.
A misztikusok, akik az idő fátyla mögé akarnak nézni – kíváncsiságuk a bűvészinasok mohó keresése – nem értik a „nagy rendező” szándékát. Csak azoknak mutatja meg a titkokat, akik méltók rá. Akik megtanulták a…
Tovább olvasom…
Írta:
Garami Nelli
📅 2026. 01. 06. 11:31
Élet
❤️ 1
👁️ 2
Édesapám egy igazi ezermester volt. Nagyon sok mindent barkácsolt nekünk, a lányainak fából, fémből, egyebekből. Nyírt, vágott, fűrészelt, ragasztott, festett.
Az eset, amit most megosztok veletek, jóval később történt. Apukám már nyugdíjas volt, amikor kitalálta, hogy készít, pontosabban épít egy kis fabódét, olyan szerszám-, illetve kerékpártartó-féleséget. Ehhez a munkához azonban nem volt elegendő a saját szerszámkészlete (ugyanis csak kézi szerszámai voltak), ezért a szomszédban lakó fiatalembertől kölcsönkérte a barkácsgépét, mivel szüksége volt körfűrészre. Elkezdett dolgozni a gépen, egyszer csak:
– Auuu!
Hatalmas ordítást hallottunk. Kirohantunk az udvarra, ahol egy horrorfilmbe illő látvány fogadott bennünket. A körfűrész csupa vér, a föld véres, a deszkák véresek, de…
Tovább olvasom…
Írta:
Norbert Farkas
📅 2026. 01. 06. 12:52
Élet
❤️ 0
👁️ 3
Néha egy látszólag apró és jelentéktelen gesztus valójában baromi mély tartalommal képes bírni, és többet tud jelenteni bármilyen mennyiségű pénznél, méregdrága ajándéknál vagy akár szép szónál. Van egy bizonyos tisztás, amelyet gyakran látogatok. Részben a természetközelség, még nagyobb részben pedig egy kedves négylábú miatt. A csehszlovák farkaskutya-féle kislány mosolya széles hét mérföldön az egyik legszebb abban az erdő keresztezte körzetben. A Jasmine nevet kapta, de nekem sokszor már csak Jazzy vagy Ezüstfarkas.
Egyszer ő és gazdája, Trevor a házunk előtt futottak, épp akkor, mikor a buszmegálló felé sétáltam. A kiskutya megközelített, és úgymond szerelem volt köztünk első látásra: ezredmásodpercek töredéke alatt jutottunk el odáig, hogy egész testével nekem dől, és arcom…
Tovább olvasom…
Írta:
szlip964
📅 2026. 01. 07. 12:48
Élet
❤️ 1
👁️ 6
Mán nem beszél így senki, Rétközi tájszólással, de én még őrzöm múltunk legszebb ékkövét, a nyelvünket, amit anyáinktól tanultunk, és írásaimban megmentem az utókor számára.
Mink pulyák nem tudtuk, miér, de mindenki Ángyi néninek híjta, mindég feketébe vót. Szerette a gyerekeket, ha érett a cseresznye az utcárul, minden pulyát beengedett, olyan ricsaj vót, hogy a gyöngytyúkok egésztelen nap káricsoltak miatta.
Anyukám azt mondta, azér él olyan sokáig, mert Isten szereti, vigyáz rá, mert bábaként vagy ezer pulyát hozott a világra. Egész 1959-ig hagyták dógozni, de utána mán a Kemecsei szülőotthonba lehetett csak szülni. Apukám meg aszonta, mert az ördögnek se kell.
Átmentem hozzá beszélgetni. Ült az ámbitus alatt a tornácon, a karosládán, a peszemama fekete pacsa fejkendőbe, mer…
Tovább olvasom…
Írta:
Balogh Erika
💠
📅 2026. 01. 07. 15:34
filozófikuspróza
❤️ 0
👁️ 9
Ma esti tépelődésem témája: meddig élhetünk levegő nélkül? Mondjuk évtizedekig? Mindig van előttünk valaki a sorban: gyermeki, szülői, házastársi kötelezettség, és amikor mindez megváltozik, akkor csend lesz, és csak önmagunknak felelünk. Nincs ez így jól, de minden nagy tévedés csak évtizedek múlva szedi az áldozatait. Előtte jótékony köd és álszent hazugságok sorozata: pont te akarsz világot megváltani, amikor még a magadét sem tudod!
Az esti könyv az amerikai álomról szól, minden tökéletes, csak éppen beesik az eső a jól szituált házaspár feje felett. A hősnő felébred Csipkerózsika-álmából, és megvalósítja önmagát. A hűtlen férj egy lánya korabeli nővel megint újraéli az elvesztett fiatalságot, és kódolva van egy szívroham a hatodik X előtt. Ha meggondolom, ez szinte minden második…
Tovább olvasom…
Írta:
Garami Nelli
📅 2026. 01. 07. 18:06
Dráma
❤️ 0
👁️ 2
Hetek óta készülök erre az utolsó fellépésemre. Mindent alaposan átgondoltam. Többé nem bánt engem senki. Nem leszek senkinek sem a játékszere. Egyszer s mindenkorra véget kell vetni ennek az egésznek. Sokat gondolkodtam, mitévő legyek. Annyi minden megfordult a fejemben. Végül erre esett a választásom. A napot is alaposan elterveztem: ma van a férjem születésnapja. Férjem? Ah, pontosabban ő csak egy férfi, akivel egy lakásban élek… Úgy élünk egymás mellett, mint két idegen.
Lassan lépkedek a város sötét utcáin. Félórás séta után elérem célpontomat, a hidat. Felmegyek, körbenézek. Alattam zúg a mély, fekete víz. Sokáig nézem a gyilkos folyót. Didergek. Nézem, egyre csak nézem a vizet, a partot nyaldosó hullámokat. Újból felteszem magamnak a hónapok óta foglalkoztató kérdést…
Tovább olvasom…
Írta:
Garami Nelli
📅 2026. 01. 07. 23:09
Humor
❤️ 1
👁️ 4
– Na végre! Csakhogy itt vagy! Már félórája ülök itt a presszóban egy pohár narancslé mellett. Hol a csudában voltál? – rohanta le barátnőjét Rita.
– Ne is kérdezd! Van egy hírem számodra. Ha meghallod, elájulsz, az biztos! – felelte komoly arccal Nóra, miközben két puszit cuppantott barátnője arcára.
– Mi az? Mi történt? – kérdezte ijedten Rita.
– Semmi sem történt. Azaz mégis: Berci megkérte a kezemet.
– Micsoda? És te ezt csak így mondod? Gratulálok! De mesélj, hol, hogyan, mikor? Gyertyafényes vacsora mellett? Mutasd a gyűrűt! – hadarta el egy szuszra Rita.
– Lassan, csak lassan! – állította le Nóra. – Először is: gyűrű nincs, legalábbis egyelőre. Holnap vagy holnapután elmegyünk együtt az ékszerboltba, ott majd kiválasztom a nekem megfelelőt. Másodszor: nem volt semmiféle…
Tovább olvasom…