IDŐZÍTETT CSENDES RÖGÖK, RINGYÓ-BŰNÖK

Frissen beidegzett
érzetek közt már
egyre kevésbé lehet kijelenteni,
hogy biztos rév
a puszta lét.

Megszaporodott
vonzások–taszítások
többrétű fáradtsága
még elelemészti tagjait,
kiváltságtalanná tett időkben
„egyesek” szerencsés kiváltságokat
kunyerálgatnak kedvükre,
míg ósdi közönyüket
kihasználta profitnyereség
csak az átlagtól lejmolható.

Lépten-nyomon
a vesztegetések,
kicsinyes, ördögi manipulációk
vámjait vetik ki
az egyszerű átlagemberre,
hiszen pontosan tudhatják,
ha szót emelne is önvédelme
ügyében, nincs az az
emberi törvény, jogalkotás,
mely megkérdőjelezhetetlen
igazságának örök időkre
érvényt szerezzen.

Odakint egy húron pendülnek
szőnyeg alá söpörhető
ringyóbűneikkel,
gyámoltalan, fortyogó szagú
méltatlankodást manapság
ugyan ki láthatott?!

Mostanság szabad rablások
mégiscsak előrébbvalóak,
mint kiművelt emberfők
népes gyülekezetei.
Ma már hangzatos,
pátoszvesztett, sivár prédikációk,
alantas indulatok egyetlen
percre sem kötnének
önmagukban fegyverszünetet,
hiszen miért is tennék?!

Aki már meghaladta
a negyvenet, egy szép
derék napon azzal szembesül,
hogy időzített bombaként
híven őrzi, dédelgeti magában
az infarktusgyanús
vérrögöket szűkölő ereiben.

Mintha már mindenkit
kicsit babonás kakasszavak
rémítenének tartós,
meghazudtolt árulókká;
lehúzó tétovaság húrként
feszíti törődött, zsigeri tagjaikat.

Mint kristályvázákban
a gombfoci apró, ám
annál lényegesebb csillagok
hullnak bele csörömpölve
a nirvána-semmibe
szándékkal elsikkadva,
mert senki sem volt hajlandó
elegendő figyelmet fordítani rájuk.

Egy-egy ügyeletes,
prostituáltnak kinéző angyal
jó fizetség fejében még tán
el is beszélget az emberrel,
csakhogy ne kelljen
pszichológushoz mennie.

Az elvesztegethetőnek
hitt pillanatok – félő –
már vissza nem kereshetők.
Mert közönyös, süket alagútba
rohan veszetten mindenki, aki létezik,
a vinnyogó prométheuszi időt
is előbb-utóbb felzabálja majd Valaki.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.