A csokoládé

Hunor tétlenül, sunyítva
ült az asztalnál a széken.
Jól látszott rajta, hogy csak a
kellő pillanatot várja.

Anyja az ebédet főzte,
tett-vett a konyhában sietve.
– De jó lenne egy kis csoki! –
kezdte mondandóját Huni.

– Majd később, ha ebédeltünk,
elveszi az étvágyadat.
Nem egészséges azt enni.
– Pedig annyira szeretném!

Tudok utána is zabálni!
– Jó, ebéd után talán ehetsz.
Húst, zöldséget kell sokat enni.
Vitamint ezekből szerezhetsz.

– Kicsit sem örülök neki,
csokival jól tudnék lakni.
Egy cseppet csendben maradt,
mint aki feladta a vitát.

Arcán gondolkodás nyomai,
mint aki érti, hogyan tovább.
Kell-e még neki várakozni,
majd csillogó szemmel kérdezi:

– Anya, a csoki kakaóját
a kakaóbabból nyerik ki?
– Igen, Amerikában teszik.
– A cukrot a cukorrépából?

– Igen, így van, ahogy mondod.
Örömujjongásba tört ki.
– Anya, hát a csoki zöldség!
Már is lehet nekem enni!

Az asszony elálmélkodott.
Hunor mit össze nem hordott.
– Hogy a csokoládé zöldség?
Mit magyarázol nekem te?

Ha már ennyit törted magad,
van egy kis tábla, vedd elő!
Máskor ilyen huncutsággal
ne hozakodj nekem elő!