Amikor a szív meghal
Fekete Ida Virág
Hirtelen és váratlanul távoztál a zajos világból.
Időm se volt elbúcsúznom.
Teljesen elvesztem, a kimondatlan szavak
sokaságától.
Széjjel tépett a fájdalom.
Drága édesanyám, fiatal voltál még az elmúláshoz.
Én is fiatal voltam még a gyászhoz.
Annyi mindent szerettem volna még
veled véghezvinni,
Voltak még terveink és céljaink együtt.
Halottak napján kimegyek a temetőbe.
Az út ami elvezet hozzád, világító szívekkel van kikövezve.
Viszek egy csokor hófehér virágot,
Krizantémot, mert azt szeretted.
Szívemben mécsest gyújtok,
A lángok szüntelenül nyaldossák,
-de már nem érez fájdalmat,
- mert azon a napon, amikor itt hagytál,
A Szív Jéggé Fagyott.
Időm se volt elbúcsúznom.
Teljesen elvesztem, a kimondatlan szavak
sokaságától.
Széjjel tépett a fájdalom.
Drága édesanyám, fiatal voltál még az elmúláshoz.
Én is fiatal voltam még a gyászhoz.
Annyi mindent szerettem volna még
veled véghezvinni,
Voltak még terveink és céljaink együtt.
Halottak napján kimegyek a temetőbe.
Az út ami elvezet hozzád, világító szívekkel van kikövezve.
Viszek egy csokor hófehér virágot,
Krizantémot, mert azt szeretted.
Szívemben mécsest gyújtok,
A lángok szüntelenül nyaldossák,
-de már nem érez fájdalmat,
- mert azon a napon, amikor itt hagytál,
A Szív Jéggé Fagyott.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!