A múlt fogvatart

Forrás: Internet

Kopott szekrényemben,
kopott kabátom,
eloldalra kopott gombok.
Nézegetem...
Tanakodom...
Már rég ki kellett volna dobnom.

Itt-ott feslett varrások,
kézzel varrt gondolatok,
törött álmok.
Szomorúan
gondolkodom...
Már rég ki kellett volna dobnom.

Kezembe fogom,
belenézek a belsejébe,
lyukas zsebébe nyúlok.
Izgatottan keresgélek...
Egy levelet találok...
Már rég ki kellett volna dobnom.

Kezemben óvatosan forgatom,
megsárgult lapon egy dátum –
még a múlt századból: 1972.
Félve széjjelnyitom. Tudom,
mit tartalmaz, jól tudom...
Már rég ki kellett volna dobnom.

Egyetlenegy mondat:
„Este várlak a dombunkon,
a szokásos időpontban.”
Én odamentem...
Ő nem volt ott!
Ott maradtam gondolatban...
Már rég ki kellett volna dobnom.

Kopott kabátom leporolom,
kopott szekrényembe visszarakom.
A levelet szépen összehajtom,
lyukas zsebébe visszadugom.
Tudom, nagyon is jól tudom...
Már ki kellene végre dobnom!

– És mégis...
Megfogadom: addig ki nem dobom,
amíg meg nem tudom, hogy ő
miért nem volt ott a dombon.

A múlt nem enged, emléke fogvatart,
mert
1972-ben ez a kabát volt rajtam a dombunkon.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.